Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Lichtenstein László – Rózsa Zoltán: Bronzkori csalafintaságok a középkori Kaszaper területén

LICHTENSTEIN LÁSZLÓ - RÓZSA ZOLTÁN Bronzkori csalafintaságok a középkori Kaszaper területén Az orosházi Szántó Kovács János Múzeum egyik fő kutatási terve a Maros hordalékkúpjának honfoglalás- és Árpád-kori régészeti kutatása. Munkánk célja a földrajzi környezel és a rajta megtelepülő ember kapcsolatának feltárása, a Kárpát-medencei azonosságok mikroregionális különbségeinek kijelölése. Az öt éve folyó kutatások egyik eredményéről, a problémák felvetéséről szól írásunk. Kaszaper faluhelyen (Végegyháza, Zsibrik-domb; 1. kép) első alkalommal 2003. nyarán folytattunk ásatásokat. Célunk Bálint Alajos 1937. évi templomfeltárásának hitelesítése volt (BÁLINT 1938). Ásatásaink a templomalap vonatkozásában új eredményt nem hoztak, azonban - nevezhetjük a dolgot csalafintaságnak is - kénytelenek voltunk azok értelmezését némiképp módosítani. Kiderült ugyanis, hogy a templom kőalapja alatti föld nem feltétlenül döngöltföld alapozás mint azt Bálint Alajos gondolta, hanem kurgánföld.

1 2004. folyamán lehetőségünk nyílt az Orosházát elkerülő út régészeti munkálataihoz kapcsolódóan egy Árpád-kori településen ásatásokat folytatni. A lelőhely nagy biztonsággal az Árpád-kori Orosháza volt, amelyről a népi emlékezetnek köszönhetően tudjuk, hogy azt egykoron sánc övezte (VERES 1987, 12-13)." A sánc a légifotók tanúsága alapján ovális alakú, egyszeres árokkal volt körbevéve.

3 A falut kerítő sánc árkait megtaláltuk, bennük, illetve a falu néhány Árpád-kori objektumában szétszórtan emberi vázak nyomaira bukkantunk. A lelőhely komplex vizsgálata alapján ezeket az emberi vázakat a tatárjáráshoz kötöttük. A 19. század végi leírás nyomán figyelmünket a térség sáncárkainak vizsgálatára irányítottuk. Kiderült ugyanis, hogy az említett falu egykori 1 Az egykori őskori temelkezöhelyre épített középkori templom helyén, annak belsejében, s közvetlen környezetéhen lezajlott földmunkák (alapásás, sírgödrök ásása) valószínűleg nem tették tönkre teljesen a kurgánl magát. A végső döfést Bálint Alajos kutatóárkai adták, melyekkel a templomalapra merőlegesen szisztematikusan termelték ki a középkori sírokat (s azok leletanyagát) 2-3 méteres mélységig. Magát a halmot említi Szelekovszky László a Békésmegyei halomkataszterében (SZELEKOVSZKY 1999, 63). 2 Veres József, orosházi evangélikus lelkész 1886 ban leírta, hogy hajdan e határon két Orosháza állott, egyikről sem tudunk többet, mint koronkénti birtokosaink nevét. Az egyik falu a mostani községtől nyugat felé. hol helyét régi sámz, árkolás jelöli még most is, a másik a mostani községtől délre, a " kis földeken " állt. A sáncárok nagy részét a hatvanas években induló homokbányászat tönkretette. Az 1950-es évek légifotóin azonban még jól látszik. 1 L-34-54-A-d. F/Ksz.: 162/29. Nytsz.: 45829. 1953. Hadtörténeti Múzeum Térképtára