Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

Az átnézett limitációk tanúsága szerint a termékszerkezet bővülésére a 19. században került sor. 1 803-ban jelenlek meg először a „magyar fazekasokhoz tartozandó mázas mester emberek" lennékei önálló tételként. A mázas tálasedények hangsúlyosságát bizonyítja, hogy bár a szabályozás sorrendje a korábbiakhoz képest nem változik, az új típusú edénykör felsorolása mind méret, mind díszítés tekintetében részletesebb. A 19. század említett táljai és tányérjai már kivétel nélkül mázasak. A limitációkban felsorakoztatott termékek jellemzői között a korabeli cdényelnevezések és azok pénzbeni díjszabása mellett, elsősorban a méretadatokra találunk utalásokat, ami érthető, ha figyelembe vesszük a készítési célt. Az edények díszítésére vonatkozóan, azok mázas vagy mázatlan voltán kívül, a mázak színére és a díszítményre - „tarka zöld" és „szép mázzal megöntött" - vonatkozó feljegyzéseket kivéve nem igen találunk egyéb feljegyzést.

41 Eszerint a leggyakrabban alkalmazott mázszín a zöld, de kedvelt még a sárga máz használata is, ami nem feltétlenül a kor divatáramlatának, sokkal inkább előállítás-technológiai színvonalának következménye.

42 A forrásokban gyakran felbukkanó „tarka zöld" díszítési technika a folyadéktárolók esetében a dél-alföldi népi kerámiaanyag mázfoltos, mázvirágos díszítménykincséhez, míg a tálasanyagnál a mázcsíkokkal ékített az egyszerűbb rázott mintákat alkalmazó felületkezeléshez vagy a máz alatti fésüzéshez hasonlatos. Viszonylag ritkán találkozunk az edény funkciójára és formai sajátosságára utaló meghatározásokkal is.

43 A 19. századi árszabásokban előforduló „paraszt" és „közönséges" jelző használata

44 összefüggésbe hozható a cserépből készült edények elértéktelenedésével, magyarázható tucat jellegével, de utalhat az edények mázatlan voltára is.

45 A fentieken túl információ értékkel bír bizonyos termékek listabeli hiánya is. Szembeötlő, hogy például a kancsó és a fedő egyetlen esetben sem szerepeltetett, és a csuprokat vagy bögréket is hiába keressük.

46 A 18. századi helyi árszabásokban ugyanígy nem találjuk a dél-alföldi kora újkori régészeti kerámiaegyüttesek mázas lábasait, lábas serpenyőit (5. ábra). Ezek valamikor a 19. század folyamán kerülnek fel a limitált termékek sorába,

47 de figyelembe véve a funkció által szabott agyagigény-szükségletet, helyi 41 CSML IV.A. 1003.

v. l.d. 1740-1819. árszabások - pl. „mázas tál", „kívül - belül mázas tányér", „szép mázzal megöntött kanta" 42 BÁLINT 1977, 225. 43 CSML IV.A. 1003.

v. l.d. 1740-1819. árszabások - pl. „két fülű fazék", „borhordó kanta", „tejes fazék", „öntöző kanta", „víznek való kanta", „mosogató tál", „rántotta sütő-lábos" 44 CSML IV.A. 1003.V. l.d. 1740-1819. árszabások - pl. „paraszt tál", „közönséges tányér" 45 A Felső - magyarországi területeken egy 1672-es összeírásban szerepel először a „parasztfazék" kifejezés (VIDA 2003, 75). 46 Ezek talán a „kisebb fazekak" bejegyzés mögött sejthetők. 47 CSML IV.A. 1003 v. l.d. 1803. és 1811. évi árszabások - ..rántotta sütő lábos', tejes lábos'