Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában
előállításuk kétséges. Az áriimitációk terméksorának a regionális kerámiakutatásban játszolt meghatározó szerepének bizonytékaként említhetjük, hogy egyetlen Csongrád megyei 18. századi limitáció sem szerepelteti listáján a főzőfazekat, 48 és a 19. század elején feltűnő fazék megnevezés mögött sem mindig egyértelmű a főző funkciójú konyhai cdényértelmezés. A fazékfogalom összetett definiálására utalhat többek között a 18-19. századi árszabások 'tejes fazék' bejegyzése, 49 mely edénytípus a 19. századi néprajzi anyag ismert köcsögjével azonosítható. Vagyis formájában fazék, de készítési anyaga és funkciója szerint nem főző-, hanem tároló edény. Az 1819. évi árszabásban találkozunk a „vörös kétfülü nagy fazék" kifejezéssel is, ahol a „vörös" jelző bizonyára a termék anyagára utalhat. Ennél fogva ismét felmerül a gyanú, hogy ez az edény is csupán megjelenésében fazék. Minden mélyebb elemző szándék nélkül idézzük Apor Péter 1736. évi leírását, ahol „elsőbben is, mikor annak volt az ideje, veres mázatlan fazékban beadták az ürmösbort, aztán megint hasonló fazékban másféle bort.... Két kézzel veszik vala asztalhoz bé, két kézzel fogván, úgy hajtják vala fel". 50 Habár a két időszak forrásanyaga időben eltérő, a gondolattársítás mégis kézenfekvő: a limitációk nagy méretű, kétfülü vörös fazeka megfeleltethető a népi kerámiatipológia kantakorsójának. 51 Mindebből következik, hogy a 17. századi dél - alföldi régészeti anyag legnagyobb számban képviselt edényei - mint ahogy ez már korábban is sejthető volt - nem helyben készültek. 4. Összegzés Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a történeti források ismeretanyaga meghatározó jelentőségű a régészeti kerámiaanyag kutatásában, mivel segítségükkel olyan információkhoz juthatunk, melyek régészeti módszerek alkalmazása mellett nem vagy csak részben képesek tájékoztatást nyújtani. A mindennapi élet, a háztartások tárgyi ellátottsága, s így az egykori edényművesség jellegének és színvonalának kutatása szempontjából információs tartalmuk részint korlátozott. Jellemzően az udvari - elit kultúra, a tehetősebb társadalmi rétegek hétköznapjaiba engednek betekintést, és ritkán szólnak a kevésbé tehetős lakosság életkörülményeiről. A 48 A megyében áttekinteti limitációkkal szemben a Vida Gabriella által vizsgált Észak - magyarországi fazekas árszabások mindegyikében a mázas és mázatlan fazékáru említett az első helyen (VIDA 2003, 62). 4 " Csongrád megyében a „tejes kötsög" kifejezés először az 1819. évi árszabásban bukkan fel (CSMLJV.A. 1003.V. l.d. 1819. évi árszabás). 50 APOR (1736.) 1982, 594. 51 Hasonló következtetésre jutott Vida Gabriella is a felső-magyarországi fazekas árszabások kutatása kapcsán (VIDA 2003, 62)