Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

eszközei" vagy éppen a „konyhaedények"

16 sorában az agyagból égetett termékek is ott leheltek.

17 3. A korabeli történeti források elemzésének tanúságai A történeti forrásanyagok áttekintése lényegében két nagyobb területhez kapcsolódott. Az elsőt a korszak étkezési szokásainak vizsgálatára fókuszáló, a történeti-művelődéstörténeti szakirodalomban hozzáférhető korabeli önéletírások és udvari rendtartások jelentették. A második csoportot a még közölctlen vagy részben közölt levéltári források, végrendeletek, hagyatéki leltárak és fazekascéh limitációk képviselték. 3.1. Udvari rendtartások és szabályzatok, visszaemlékezések és emlékiratok A kora újkori edényhasználatra vonatkozón a legtöbb információt az asztalok terítési rendjét szabályzó leírásokból meríthettünk. Ezek tanúsága alapján a 17. században az asztali edények ónból, ezüstből, üvegből, agyagból és fából készültek (1. ábra). Az előkelő társadalmi rétegeknél a tálak és tányérok többnyire ónból és fából gyártottak,

18 de találunk példát az ezüst teríték meglétére is.

19 Az önálló levesfogás megjelenéséig a tányérok lapos formájúak,

20 csak a 18. század elejére válik rendszeressé a mélylányér használata.

21 Az egyéni tányérhasználat megszilárdulásával a középkori „egy tálból evés" - szokása az udvari etikett szerint elfogadhatatlanná vált, és a mély tál ezt követően inkább tálaló funkcióban szerepel. Az áttanulmányozott forrásanyag asztaltálalásról és terítésről szóló leírásaiból kiderül, hogy az agyagból készített edények funkciója kettős: mind a tálalás és tárolás, mind az ételkészítéshez kapcsolódó szerepük meghatározó.

23 16 Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 194. 17 Fernand Braudel által bemutatott 17. századi burgundiai mezőgazdasági munkás javainak összeírása között a konyha felszereléseit is említik: az edényakasztó, a fazék a tűzhelyen, a tepsik, a nyeles seqienyők, a kenyérdagasztó teknő..." (BRAUDEL 1985, 286). IK APOR (1736) 1982, 593; RADVÁNSZKY 1986, 186. |l) BENDA 2005, 495. 20 Jan Steel 1660 után festeti 'Asztali áldás' című képe (IMHOF 1992, 91). :1 A magyar tányér szavunk is olasz eredetű, és eredetileg a felvágandó hús deszkaalátétét jelentette (KISBÁN 1997.b,572). 12 Fontos kihangsúlyoznunk, ahogyan az étkezési rend, az edényhasználat rendje is eltért a hazai paraszti háztartásokban a felsőbb társadalmi rétegek terítési és étkezési szokásaitól. Számos példát találunk az asztali közös tálból étkezés paraszti gyakorlatára (MORVAY 1955, 56). 23 „Sok imide - amoda tálalás, csuporba, fazékba való kiosztás..." (I. Rákóczi György utasítása (1634) 2001. 189); ötven tál étke adasson a mi asztalunkra..." (Csáky István utasítása (1643) 2001, 192); Bethlen Gábor erdélyi fejdelem fentebb idézett utasítása (1622/23) KOLTAI 2001. 73.