Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

A fonások cserépárui típusukra nézve lehetnek fazekak, korsók, csuprok, kancsók, bokáiyok, lábasok, lábas serpenyők, szilkék, tálak és tányérok.

24 Méretükben nagyok, közepesek és kicsik.

2:1 Főbb formai jellegzetességeikre elvétve utalnak

26 - „kétfülü", „szoros szájú", „hólyagos"

27 -, és viszonylag ritkák a funkció-meghatározások is - „főzésre való", „vajnak való", „boros", „vizes" és „olajos" edények. Még ennél is kevesebbszer fordul elő, hogy az edények elnevezéséből a benne tálalt vagy készített ételformákra, - „lokános" vagy „leveses tál" -, esetleg a használati alkalmakra - „lakodalmas fazék" - következtethetünk. Viszonylag nagyobb az állandósága a „viseltes", „kopott" vagy „öreg" jelzők előfordulásának, ami minden esetben az edények hosszabb idejű használatára utal.

28 Díszítésükben az edények többnyire „máztalanok", „mázasak", „kívül belül mázasak", „zöld mázasak", „szépen színezettek", esetleg „festettek" és „cifrák". Az anyagra és színre vonatkozóan mindössze egyetlen utalást találtam az áttekintett írott emlékanyagokban. Apor Péter 1736-os Metamorphosys-ában többször is említi a „veres fazekat", amit az „asztal körül kézről-kézre adva, abból bort ittak".

29 Kézenfekvőnek tűnik, hogy a fent említett edénytípust a korszak régészeti kerámiaanyagából ismert homokos soványítású, téglavörös színű fennálló edénycsoportjával azonosítsuk (3. ábra 2.). Ellenben a régészeti kerámia másik két meghatározó edényszínére, a redukált égetésü, fekete (3. ábra 1.) és a sárgásfehér alaptónusú áru használatára az írott anyagban nem találtam utalást. 3.2. Végrendeletek és hagyatéki leltárak A konyhai cserépedények tekintetében még az udvari rendtartásoknál és emlékiratoknál is szűkebb szavúak a végrendeletek, ami érthető, ha figyelembe vesszük azok készítési célját és az agyagáru használati szerepét. A Csongrád Megyei és a Hódmezővásárhelyi Levéltár 18. századi anyagában mindössze 12 olyan hagyatéki leltárt és végrendeletet találtam, melyekben konkrétan említett egynémely konyhai cserépedény. Ezek az 1742 és 1795 4 I. Rákócz Györyg utasítása (1634) 2001, 189; Csáky István utasítása (1643) 2001, 192; Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 102. és 194; Bethlen Gábor erdélyi fejedelm utasítása (1622/23) 2001, 73; Esterházy Miklós nádor udvari rendelete (1635-1640) 2001, 88; APOR (1736) 1982, 595; TÜDŐS 1998, 89; 1987, MII. 25 APOR (1736) 1982, 592. 2(1 APOR (1736) 1982, 594; TÜDŐS 1998, 89; RADVÁNSZKY 1986, 187. 27 APOR (1736) 1982,595. 2S „Az asztalnakink... ad minus nyolc tál étket egyik öreg tálra valóval adni, ebéden vacsorán..." (Bethlen Gábor erdélyi lejedelem utasítása 2001, 73). 29 APOR (1736) 182, 594-595. Feltehető, hogy a veres kifejezéssel az edény anyagára utalt és nem annak díszítésre, ami összecseng a régészeti anyagban ebben az időszakban jellemző a vörösre égett folyadéktároló edények jelenlétével.