Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

A fonások cserépárui típusukra nézve lehetnek fazekak, korsók, csup­rok, kancsók, bokáiyok, lábasok, lábas serpenyők, szilkék, tálak és tányé­rok. 24 Méretükben nagyok, közepesek és kicsik. 2:1 Főbb formai jellegzetes­ségeikre elvétve utalnak 26 - „kétfülü", „szoros szájú", „hólyagos" 27 -, és vi­szonylag ritkák a funkció-meghatározások is - „főzésre való", „vajnak va­ló", „boros", „vizes" és „olajos" edények. Még ennél is kevesebbszer fordul elő, hogy az edények elnevezéséből a benne tálalt vagy készített ételformák­ra, - „lokános" vagy „leveses tál" -, esetleg a használati alkalmakra - „la­kodalmas fazék" - következtethetünk. Viszonylag nagyobb az állandósága a „viseltes", „kopott" vagy „öreg" jelzők előfordulásának, ami minden eset­ben az edények hosszabb idejű használatára utal. 28 Díszítésükben az edények többnyire „máztalanok", „mázasak", „kívül ­belül mázasak", „zöld mázasak", „szépen színezettek", esetleg „festettek" és „cifrák". Az anyagra és színre vonatkozóan mindössze egyetlen utalást találtam az áttekintett írott emlékanyagokban. Apor Péter 1736-os Meta­morphosys-ában többször is említi a „veres fazekat", amit az „asztal körül kézről-kézre adva, abból bort ittak". 29 Kézenfekvőnek tűnik, hogy a fent említett edénytípust a korszak régészeti kerámiaanyagából ismert homokos soványítású, téglavörös színű fennálló edénycsoportjával azonosítsuk (3. ábra 2.). Ellenben a régészeti kerámia másik két meghatározó edényszínére, a redukált égetésü, fekete (3. ábra 1.) és a sárgásfehér alaptónusú áru hasz­nálatára az írott anyagban nem találtam utalást. 3.2. Végrendeletek és hagyatéki leltárak A konyhai cserépedények tekintetében még az udvari rendtartásoknál és emlékiratoknál is szűkebb szavúak a végrendeletek, ami érthető, ha figye­lembe vesszük azok készítési célját és az agyagáru használati szerepét. A Csongrád Megyei és a Hódmezővásárhelyi Levéltár 18. századi anyagában mindössze 12 olyan hagyatéki leltárt és végrendeletet találtam, melyekben konkrétan említett egynémely konyhai cserépedény. Ezek az 1742 és 1795 ­4 I. Rákócz Györyg utasítása (1634) 2001, 189; Csáky István utasítása (1643) 2001, 192; Nádasdy Ferenc utasítása (1648) 2001, 102. és 194; Bethlen Gábor erdélyi fejedelm utasítása (1622/23) 2001, 73; Esterházy Miklós nádor udvari rendelete (1635-1640) 2001, 88; APOR (1736) 1982, 595; TÜDŐS 1998, 89; 1987, MII. 25 APOR (1736) 1982, 592. 2(1 APOR (1736) 1982, 594; TÜDŐS 1998, 89; RADVÁNSZKY 1986, 187. 27 APOR (1736) 1982,595. 2S „Az asztalnakink... ad minus nyolc tál étket egyik öreg tálra valóval adni, ebéden vacso­rán..." (Bethlen Gábor erdélyi lejedelem utasítása 2001, 73). 29 APOR (1736) 182, 594-595. Feltehető, hogy a veres kifejezéssel az edény anyagára utalt és nem annak díszítésre, ami összecseng a régészeti anyagban ebben az időszakban jellemző a vörösre égett folyadéktároló edények jelenlétével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom