Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

létező, amennyiben azt a korabeli edénykultúra régészeti összefüggéseinek feltárása indokolttá lette. A kora újkori kerámia kutatásának szükségességét részben a korszak kerámiájának a magyar népi fazekasság történeti fejlődése szempontjából játszott meghatározó szerepe, másrészt a kutatottság hiánya indokolja. A kora újkori edénymüvesség elemzése módszertanilag összetett vizsgálatot követel, ugyanakkor lehetőséget is teremi több forráscsoport - így a néprajzi, történeti és régészeti források - együttes alkalmazására. 2. A kora újkori táplálkozáskultúra rövid jellemzése A magyar táplálkozáskultúrában a kora újkor végére jelentős változások zajlottak le. Ezek nyilvánvaló kihalással bírtak az étkezési kultúra egészére. Nemcsak az étkezések rendje és társadalmi funkciója, de az elfogyasztott ételek minősége és összetétele is jelentősen megváltozott. Az új igények és lehetőségek a korábbiaktól eltérő ételkészítési szokásokat és ennek megfelelően egy változatosabb és jellegében újszerű edénykészletet eredményeztek. A kor szembetűnő változása többek között az étkezési szokások individualizálódása, ami egyrészt az asztalnál ülők saját helyének elkülönülésében, másrészt a személyes teríték megjelenésében érhető letten.

5 A 17. század újítása a saját kanál használatának elterjedése,

6 amit a későbbiekben az egyéni villahasználat divatja követett.

7 Ekkor jelennek meg a konyhán korábban ismeretlen „fűszerszámok"

8 és más, új típusú élelmiszerek. így például a cukor és a kávé. Egy 1642-ből fennmaradt lakodalomi ételjegyzék még a felhasznált fűszerek sorában említi többek között a rizst, mazsolaszőlőt, fügét és mandulát is, nyilvánvalóan azok értékének és ritkaságának megfelelően.

9 A 17. század második felére figyelhető meg a fűszerhasználat 5 ELIAS 1987, 206-265; KISBÁN 1997.a, 9; APOR (1736) 1982. 592. A változások bizonyítékaként a hozományjegyzékekben mind gyakrabban bukkannak fel a kanalak, villák és kések (RADVÁNYSZKY 1879, II. 137, 149). 6 Apor Péter 1736-ban a következőket írja: „mikor közelített a tíz óra a pohárnok az asztalt megterítette, az főhelyre egy vagy két tányért telt oda egy vagy két ezüst kalánt." 7 Angliában például 1660 előtt nem szerepel a villa a hagyatéki leltárak lajstromában, és a művészeti ábrázolásokon sem találkozunk vele.

7 Apor Péter viszont 18. századi munkájában már arról ín, hogy az asztalvendégek késeiket és villáikat magukkal hozták az étkezésekre (APOR (1736) 1982,593, 595). s A fűszerhasználat formáiról és jellegéről több korabeli forrás is megemlékezik: I. Rákóczi György konyhai rendtartása (1634) 2001, 189) vagy Batthyány II. Ádám konyhamesterének é pohárnokának címzett 1691-92. évi utasítása, amelyben tételesen szerepelnek a fűszerek nevei, úgy mint bors, sáfrány, gyömbér, szerecsenydió virág, szegfű, só, illetve a használandó menynyiségük szabályozása. (KOLTAI 2001, 208). "OL50.es. 580.SZ-, SÓS 1994, 101.