Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: „Veres fazék, paraszt csupor, tokános tál”. Az írott források szerepe a 17. századi kerámia kutatásában

szélesebb társadalmi szintű elterjedése, ami elsősorban az olcsóbbá válásuk következményed Nemcsak a felhasznált alapanyagok, de a készített ételek foi "mái is átalakultak. A 17. században terjedt cl többek között a hús - káposzta egytálétel új formája - a töltött és rakott káposzta -, illetve a kifőtt tészta fogyasztásának szokása. Nádasdy Ferenc konyhamesterének írott 1648. évi utasításában azt olvashatjuk, hogy „tésztaélkek is mindennap legyenek" tálalva, „amidőn pedig vendégek lesznek akkor a tésztaétkek mind bővebben, s mind nagyobb szorgalmatossággal" kerüljenek az asztalra.

1 Magyarországon a kora újkorban folytatódik a középkori kettős étkezési rend elve. A magasabb társadalmi rétegeknél általánosnak mondható, hogy az első étkezés időpontja valamikor kora délelőttre, általában 10, esetleg 11 órára esett, míg a vacsorát késő délután, 5 és 7 óra között tálalták.

1- Nemcsak az étkezések rendjét, de a feltálalt ételek sorrendjét, minőségét és mennyiségét, sőt még az asztalhoz kötött helyét is előre szabályozták.

13 Mindez fokozottan volt igaz az ünnepi étkezésekre.

14 A kora újkori főúri asztali kultúrál a reprezentációs törekvések egész sora hatotta át. A forrásokban felbukkanó nemesfémből készült, arany- és ezüstnemük, valamint ónedények egyértelműen a fényes külsőségekben megnyilvánuló reprezentációs igény kifejezőjeként értékelhetők.

15 Ezekkel a tárgyakkal szemben az égetett cserépáru aligha képviselt jelentősebb értéket! A drága és csak szük rétegekhez eljutó importtárgyakat kivéve, a mindennapokban használt agyagedények szerepe használati volt, és nem feltétlenül szolgálta a társadalmi reprezentáció kifejezését. A kora újkorban a piac ízlése még meglehetősen egységes volt. Az agyagból készített edények használata terén kevéssé ragadható meg az a fajta szekularizáció, ami a korabeli étkezési rend és asztali etikett területén már ekkor megnyilvánult. Érthető tehát, hogy az agyagból formált asztali edények viszonylag ritkán szerepelnek a korabeli írott emlékekben. Ha mégis felbukkannak, többnyire csak gyűjtőfogalomként meghatározottak. De a „konyha és ahhoz való "'BRAUDEL 1985, 226. " Nádasdy Ferenc utasítása 2001, 195. 12 Nádasdy Ferenc országbíró utasítása ( 1657), 2001 102; APOR (1736) 1982, 592; I. Rákóczi György rendtarása (1634) KOLTAI, 2001, 190; BETHLEN Miklós önéletírása 1980, 516; Batthyány II. Ádám utasítása (1691) (KOLTAI 2001, 199). " Például Batthyány II. Ádám konyhamesterének é pohárnokának címzett 1691-92. évi utasításában részletesen rendelkezik a feltálalt ételek rendjéről (KOLTAI 2001, 204-209). 14 Kemény János önéletírásban Bethlen Gábor menyegzőjét írja le, Apor Péter pedig II. Apafi Mihály (APOR 1982, 605-607), valamint Bánffi Anna lakodalmát (APOR 1982. 651-657). " Számos példái említhetünk a korabeli forrásokban felbukkanó ón és ezüst edények és evőeszközök említésére (NÉMETH 1994, 95; APOR (1736) 1982, 593; TÜDŐS 1998, 88-90; RADVÁNSZKY 1986. 186).