Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén

be fog kerülni, az 1956 tavaszán az ótemplomi gyülekezet élére megválasztott Munkácsy György helyére. Hódmezővásárhelyi megválasztásáról 1958 első napjaiban egy Pinkóczy által küldött express-ajánlott levélből értesült: „az egyházi főhatóság és [a] presbitérium] közös megállapodása értelmében az én idevaló megválasztásom lett előirányozva".

102 Azt is bevallotta, hogy tulajdonképpen „szinte akarata ellenére" (!) került a „nagy múltú és fényes gyülekezet" élére 1958 januárjában.

103 A presbitérium ha már eredeti szándékától - Pinkóczy megválasztásától el kellett térnie, ahhoz az előzetes (?) föltételhez kötötte Kecskés Balázs „sima megválasztását": maradhasson továbbra is a gyülekezetben, mint kisegítő lelkész, Vásárhelyi Lajost pedig helyezzék állásba. Ami az utóbbi kérést illeti, a presbiterek előtt az újonnan megválasztott lelkész többször azt állította, hogy ö intézte el,

104 vagyis ő választatta meg mindszent-szegvár-derekegyházi lelkipásztornak. Ezt ugyan nehezen tudom elképzelni (Munkácsy esperes jóváhagyása mindenképp kellett ehhez), de az idevágó AEH-iralok hiányában megcáfolni sem lehet egyelőre. Pinkóczy ügye azonban nem volt olyan egyszerű. A gyülekezet ugyanis még január 1-én a tisztújító közgyűlésen megválasztották főgondnoknak, bár ezt ellenezte Munkácsy. Nem is csoda, hiszen az egyházi törvény értelmében képtelenség, hogy valaki szolgáló lelkészként még főgondnok is lehessen. Ezt a presbiterek nem igazán akarták megérteni. Az a gyanúin, hogy attól tartottak: ha Pinkóczy „csak" kisegítő lelkész marad, a lelkész előbb-utóbb megszabadul tőle és eltávolítja a gyülekezetből, ezért a főgondnoki tisztséget egyfajta biztosítéknak szánták. Végül kompromisszumos megoldás született: főgondnok helyett csupán „tiszteletbeli presbiterré" választották. Munkácsy - mint kiderül Kecskés egyik 1958 november 29-i leveléből

105 azzal a feladattal bízta meg, hogy „csináljon rendet" az ótemplomi egyházközségben. Ebbe azonban beletörött a bicskája. Ezt utólag azzal magyarázta, hogy „Vásárhelyi Lajos és Pinkóczy Gusztáv a befolyásuk alatt tartott presbité' ÓRLHi, az 1958. augusztus 17-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyve. " ÓRLHi, az 1958. január 10-i presbiteri gyűlés jegyzökönyve. Meg kell jegyeznem, hogy erről a presbiteri gyűlésről három jegyzőkönyvet készítettek: az első vezetésére Dura Lajost kérték föl, de utólag nem ina alá sem ő, sem a két hitelesítésre felken presbiter, csupán a lelkész szignálta. A másodikat Pinkóczy Gusztáv állította össze, de ennek a szövege nem ismeretes. A harmadik verziót Kecskés Balázs készítette - talán emlékezetből (?) -, melyet az augusztus 17-i presbiteri gyűlésen olvasott fel, de a presbiterek ezt nem voltak hajlandók elfogadni - pedig olyan részletek kerültek bele, melyek a korábbiakból hiányoznak! "

M „Dr. Vásárhelyi Lajos elhelyezését kimunkáltam már akkor, amikor még valakinek is eszébe jutott volna" - közölte a presbiterekkel. ÓRLHi. az 1958. augusztus 17-i presbiteri gyűlés jegyzőkönyve. (Azon felolvasott január 10-i jegyzőkönyv-verzió.) '"' TtREL I. I. c fond. 550. doboz, 1837/1958. sz.