Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Vincze Gábor: Az igazoló bizottságtól az egyházi bíróságig. Református lelkészek üldözése a negyvenes-ötvenes évek Hódmezővásárhelyén
riumot clcvc beállították ellenem, mint »kommunista miniszter állal nyakukra ültetett pap eilen«". Ráadásul - Kecskés szerint - a két lelkész íunekf'ának híresztelte a városban, az ö kommunista voltál. (Ennek annyi alapja tényleg volt, hogy Kecskés Balázs 1945-ben belépett az MKP-ba, és onnan három év múlva csak személyi ellentétek miatt lépett ki. 107 ) Persze ö sem maradi „adósa" Vásárhelyinek és Pinkóczynak, mert - a presbiterek vádja szerint - szinte minden gyűlésen szidta őket... 108 A presbiterek közül Dura Lajossal - Vásárhelyi leghűségesebb támogatójával 109 - volt a legtöbb baja, aki (társával, Szilágyi Miklóssal együtt) többször bejelentette a lemondását a tisztségéről, ám azt a presbitérium nem vette tudomásul, ráadásul áprilisban jelölték a gondnoki tisztségre - igaz ő májusban visszalépett. (Dura és a lelkész között amiatt is ellentét támadt, mert a presbiter „más vallásfelekezetek [mint később kiderül, a baptisták az én megj.] által teremtett igei alkalmakon", is részt vett, ezért Kecskés öt „egységbontással" vádolta. Előbbi „fucsa" magatartása esetleg egyfajta kritikának tekinthető a lelkésszel szemben...) Ugyancsak „gondja volt Baráth János és Tatár Kiss Bálint presbitcrekkel is, akik - mint korábban említettem - 1956 legelején lemondottak a tisztségükről, mert fegyelmi eljárási helyezett kilátásba ellenük Munkácsy. Amikor a május 10-i gyűlésen a lelkipásztor fölszólította őket a lemondásra, ezt azzal indokolta, hogy törvénytelenül lettek újraválasztva. Tatár Kiss Bálint lemondott, de presbiter társa erre nem volt hajlandó. (Figyelemre méltó, hogy - akár csak Dura - ők is a „Vásárhelyi-párt"-hoz sorolhatók.) A „renitens" presbiterek ügye azzal végződött, hogy - bár Kecskés Balázs örült volna, ha megszabadul tőlük A levélben azt állította, hogy a presbiterek jó része Vásárhelyi és Pinkóczy rokona volt ! Utólag meglehetősen nehéz ezt leellenőrizni, de nem kizárt, hogy ebben van valami. (Bodrogi János Pinkóczy sógora volt Kecskés szerint, de a rokonsági kapcsolatot a főgondnok is elismerte az egyik gyűlésen.) Nem feledhetjük el, hogy Vásárhelyi már „törzsökös" hódmezővásárhelyinek számított, és - felesége révén - valószínűleg Pinkóczyt sem tartották „gyüttmöntnek" - nem úgy, mint Kecskést. Ennek a kérdésnek a tisztázása azonban még további kutatásokat igényel. Vizsgálati dossziéjában utólag megjegyzik, hogy ő Berettyóújfaluban „különösen az értelmiség megnyerése érdekében az 1945. évben hasznos tevékenységet fejtett ki". Hogy ez. mi lehetett, nem tudni, de a korszak ismeretében sejthető, milyen agitációs munkát folytathatott... ÁbSzTL, 3.1.9.0-14967/161. Ezt az esperes is elismerte, amikor közölte, hogy ő is „konstatálta, hogy a gyűléseken valóban előjött dr. Vásárhelyi Lajosnak a neve, de az ottani megemlékezése nem mindig evangéliumi szeretettel történt". ÓRLHi, az I95X. augusztus 17-i kanonika vizitáció jegyzökönyve. Dura Lajos „köztudomás szerint fő motorja volt annak a törvénytelen eljárásnak", hogy az elmozdított Vásárhelyi „1956 októberében - törvénytelenül - visszahelyeztessék", és annak is, hogy „az egyházi hatóság által - törvényesen - behelyezett Kádár Ferenc [.,.] az állásából valósággal fizikai értelembe vélten - kiebnidaltassék" - jelentette ki róla a lelkész. ORLHi, az I95S. április 20-1 presbiteri gyűlés jegyzökönyve.
