Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

IRODALOMTÖRTÉNET - Bagoly József Ágoston: Benedetto Croce esztétikájának hatástörténetéről. József Attila Croce-recepciója, Kiss Ernő Croce-fordítása

tője volt. 1908 és 1913 között az Erdélyi Lapokat, 1920-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság Almanachját szerkesztette. Onorato Occioni A latin irodalom története című könyvét Kiss Ernő a tizenkettedik olasz kiadásból fordította magyarra és ez 1899-ben jelent meg a Gyulai Pál által szerkesztett Olcsó Könyvtár sorozatban, a budapesti Franklin Társulatnál. Irodalomkritikai tevékenységét az egykorú irodalmiművelődési folyóiratok lapjain megjelent írásai alapján tanulmányozhatjuk. Kiss Ernő az Erdélyi Múzeum című folyóiratban 1914-ben publikálta Jánosi Béla, Szerdahelyi György Aesthetikája című kritikai írását. A Romániához került Erdélyben a magyar művelődés korábban kialakult keretei szűkültek és a magyarságnak több nehézséggel kellett megküzdenie. Ekkoriban Kiss Ernő sajtó alá rendezte, kiadta Petőfi Sándor összes költeményeit. A hétszázhuszonnyolc Petőfi-verset tartalmazó kötet 1922-ben jelent meg. A dicsőszentmártoni Erzsébet Könyvnyomda állította elő. Az olvasóközönségnek Kiss Ernő ezekkel a szavakkal ajánlotta a kiadványt: ,y\z Erdélyi Irodalmi Társaság Petőfi születésének századik évfordulóján e könyvet nyújtja a romániai magyarságnak ünnepi ajándékul." György Lajos az Erdélyi Irodalmi Szemle című folyóirat 1924. 2. számában Három magyar klasszikus erdélyi kiadása címmel írt erről a kötetről. Kiss Ernő kiadta Arany János Toldiját is (Kolozsvár, 1924). Irodalomtörténeti művei a következők: Verstechnikánk fejlődése a múlt század végén (1892); Vörösmarty Mihály (Nagykanizsa, 1900); Mikszáth Kálmán (Kolozsvár, 1910); Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1910); Shakespeare és Vörösmarty (1911); Szemere Bertalan (Kolozsvár, 1912). írásai jelentek meg a Magyar Szemle című folyóiratban, a Nagykároly és Vidéke című lapban, a Nyitramegyei Közlönyben, a Veszprémi Közlönyben, a Magyar Nyelvőr című folyóiratban, a Váci Főgimnázium Értesítőjében, a Zala című lapban és a Zalai Közlönyben. Tanulmányai jelentek meg az Egyetemes Philologiai Közlöny, az Erdélyi Múzeum című folyóiratokban és a Magyar Shakespeare-Tár című kiadványsorozatban, a Pásztortűz, a Keresztény Magvető és az Erdélyi Irodalmi Szemle című folyóiratokban. Egyes írásai Marosi Oszkár és Sziniszter álnéven láttak napvilágot. Kiss Ernő a kortárs irodalom, az egykorú szellemi élet jelenségeit, az újonnan megjelenő irodalom - és művelődéstörténeti kiadványokat is folyamatosan figyelemmel kísérte, színikritikákat is írt. Shakespeare magyarországi kultuszával kapcsolatos kutatást is végzett és eredményeit az 1910-es évek elején publikálta. Folyóiratban olvasható irodalomtörténészi és kritikusi munkásságának érzékeltetésére pályájának érett korszakából néhány írását érdemes megemlíteni. Az Erdélyi Irodalmi Szemle című kritikai folyóirat lapjain 1924-ben ismertette Nagy József Taine-ről, a francia művészetfilozófusról írt kismonográfia-