Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Klamár Zoltán: Jelek a térben. A Magyarkanizsán élő etnikumok térkijelölő gyakorlata a 18-20. században

stációk téglából készültek, szoborfülkés képoszlopok, oromzatukon kis fakereszttel.

17 A fülkékben elhelyezett festményeket valaha csukható vastáblák védték az időjárás viszontagságaitól és csak Húsvétkor nyitották ki őket. A stációk állítási költségét gazdagabb paraszt-polgár családok vállalták. Nevüket az építmények lábazatában elhelyezett szürke műkő táblákon örökítették meg. Az első stáció táblája törött, felirata: „... / dicsőségére emeltették: / Pósa József / és neje / Oroszi Rozália. " A második stáció táblája törött: „Isten dicsőségére .../ Sóti Lukács T..Jférje Fehér M..." A harmadik stáció táblája törött, a szöveg nagy részét lecsiszolták: „.../.../és neje / Cseszkó Teréz. " A negyedik stáció táblája ép, a feliraton csiszolásnyomok: „Isten dicsőségére emeltették: / özv. Király Agostonné, Fehér Erzsébet / és özv. Bali Andrásné, Tóth Teréz. " Az ötödik stáció táblája hiányzik. A hatodik stáció táblája ép, rajta csiszolási nyomokkal: „Isten dicsőségére emeltették: / Tukacs József / és neje / Dukai Veronika." A hetedik stáció táblája hiányzik. A nyolcadik stáció táblája ép: „Isten dicsőségére emeltették: / Törteli Lukács / és neje / Szabó Klára. " A kilencedik és a tizedik stáció táblája hiányzik. A tizenegyedik stáció táblája töredezett, szövege azonban olvasható: „Isten dicsőségére emeltették: / Fehér Rózsa, Fehér Verona és / Fehér Judit. " A tizenharmadik és tizennegyedik stáció táblája hiányzik. A kálvária szakrális terének építményeit a város katolikus magyar lakossága emeltette és gondozta. Nyilvánvalóan ez egészen addig volt így, amíg a liturgikus funkcióját betölthette az építmény. A hatóságok a második világháborút követően, a koalíciós évek végén betiltották a templomon kívüli szertartásokat, liturgikus cselekményeket. A nagy területen álló objektumegyüttest, kényszerűségből ugyan, de fokozatosan elhanyagolták.

18 A város legrégebbi datált szakrális kisemléke az 1866-ban emelt Nepomuki Szent János-szobor. A szent nagy népszerűségnek örvendett egész Közép-Európában - óvott a rossz hírtől, betegségektől, tűzvésztől, a szép halál elöscgítője is volt és a hajósok, vízimolnárok, tutajosok patrónusaként is számon tartották

19 -, nem csoda hát ha az „AZ Ó KANIZSAI / ÁJTATOS HÍVEKNEK / ADAKOZÁSÁBÓL" is állítottak egy szobrot a Körös patak tiszai torkolatához. Sajátos a szent szobrának sorsa, hiszen az 1960-as évekig, az eredeti patakmeder feltöltéséig állt állításának eredeti helyén, majd a Szent Őrzőangyalok katolikus templomának kertjébe helyez17 V.o.: Liszka József, 2000. 19-31. 18 Az alábbi bejegyzések olvashatók a Szt. Pál templom krónikás könyvében: „1947. Eddig az istentiszteletek az egyházi rendelkezések és szokások szerint folytak, ez évben változás állt be, az Urnapi körmenet a milícia szóbeli rendeletére elmaradt... " A következő évben újabb szigorítást vezettek be: „J948. Ez évben az összes körmenetek: húsvéti, feltámadási, búzaszentelési, és a keresztjáró napok körmenetei a világi hatóságok rendelkezése folytán elmaradtak. " 19 Liszka József, 2000. 65.