Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Mód László: A lokális identitás megteremtésének lehetőségei egy bánsági magyar közösségben

Mihály temesvári, záró imát pedig Hamar György vadászerdei lelkész mondott. Az ünnepi eseményeken rendszeresen részt vettek a kibocsátó település, azaz Szentes küldöttei is. 1892. július 3-án Szakái Mihály jegyző, Varga Benő városi tanácsos, valamint Szalay József ny. tanító, az emléktábla avatásakor pedig a város polgármestere és rendőrkapitánya is jelen volt az ünnepségen, sőt Pólya Ferenc főgimnáziumi tanár beszédet is mondott, amit a Temesváron megjelenő Délmagyarországi Közlöny szó szerint le is közölt. A közösségé formálódás folyamatát jelző rítusok térszerkezetéről, térhasználatáról elmondható, hogy az ünnepi alkalmak eseményei valamiféleképpen kötődtek a település központi részéhez, amit a telepítés idején piac-, illetve templomtérnek jelöltek ki. 1892. július 3-án Varga Imre telepítési elnök a Temesvárról érkező vendégeket a község leendő főterén fogadta, az istentisztelet zöld lombokkal körbevett területen, a szabad ég alatt zajlott le. Az újszentesi leányegyház megalakulása alkalmával ,A közgyűlést az épülő félben levő iskola mellett felállított sátorban ünnepélyes isteni tisztelet előzte meg a temesvári ifjúsági dalárda közreműködésével, melyen Futó Zoltán temesvári lelkész úr mondott megható és emelkedett szellemű szent beszédet." Olvashatjuk Filó János szentesi református lelkész beszámolójában. Az ünnepi eseményekről tudósító írások között találhatunk olyat is, amelyik az elhangzott beszédekből is közöl részleteket. Futó Zoltán az első aratási istentisztelet alkalmával üdvözlő szavaiban a telepeseket Izrael népéhez hasonlította ószövetségi részlettel alátámasztva mondandóját. Utalt a telepítés céljára is, igaz csak áttételesen: „ Üdvözöllek titeket idegenek és jövevények uj birtokosai, elfoglalói Kanaántoknak, üdvözöllek, mint hitsorsosokat, rég várt testvéreket e hitsorsosainktól messze eső földön, mint hazánk igaz fiait, magyar gyermekeit itt, hol zeng minden beszéd, csak az édes magyar nyelv alig." A sajtóbeszámolók helyenként az ünnepség alkalmával fogyasztott ételekről is beszámoltak. így történt ez az első aratási istentisztelet ismertetése kapcsán is, amikor a tudósító arról adott hírt, hogy a vendégeket bográcsban főtt szentesi paprikással és kacsasülttel kínálták meg. A lakomán Túróczy Béla és neje vitték a házigazda és az úrnői szerepet. A jelenlévők elénekelték a Szózatot, a Himnuszt és más szép magyar dalokat. A 19-20. század fordulóján a szakrális tér vagy környezet kiépítésével párhuzamosan zajlott le egy más típusú folyamat is, amely elsősorban az 1848-49-es szabadságharc szakralizálása, valamint a nemzeti identitás kifejezése köré szerveződött. Ennek konkrét megjelenési formája az az 1900. július 29-én felavatott emléktábla, amit a település lakossága készítetett közadakozásból. Az objektum tulajdonképpen az 1848-49-es szabadságharc egyik mozzanatának kíván emléket állítani, ami Újszentes határában zajlott