Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Mód László: A lokális identitás megteremtésének lehetőségei egy bánsági magyar közösségben
MÓD LÁSZLÓ A lokális identitás megteremtésének lehetőségei egy bánsági magyar közösségben A bánsági magyarok vizsgálata méltatlanul elhanyagolt területei közé tartozik tudományszakunknak annak ellenére, hogy az Európában is egyedülálló nemzetiségi, etnikai viszonyok következtében számos izgalmas kérdést vet fel a tájegységen élő magyarság kultúrája. Paládi-Kovács Attila a Népi kultúra- Népi társadalom hasábjain közölt átfogó tanulmányt nyolc Temes megyei település, többek között Új szentes magyar népességének etnográfiai kérdéseiről. Problémafelvetései az 1970-es évek óta nem igazán találtak követésre, jóllehet az alig 100-200 éves múlttal rendelkező települések lakossága a betelepülést követően az új környezetben igen sajátos módon igyekezett megszervezni közösségi életét. Első találkozásom Újszentes kultúrájával a helyi református templom centenáriumi rendezvényein keresztül történt, ami arra ösztönzött, hogy megpróbáljam valamiféleképpen értelmezni e jeles közösségi alkalmakhoz kapcsolódó rítusokat. Az általam vizsgált rituálék bizonyos szempontból a faluvá, a közösséggé szerveződés mérföldköveiként is felfoghatóak, amelyek valamiféle helyi identitás megteremtését célozták. A falu megalakulásához, a közösségi épületek, emlékmüvek létrehozásához kapcsolódó ünnepi alkalmak igazából az anyaváros, vagyis a kibocsájtó település, valamint Vadászerdő, azaz Újszentes kapcsolatrendszerének tükrében értelmezhetőek, amelyet jelentékeny módon meghatároztak a 20. század eseményei. Az időbeli távolság miatt a közösségi épületek, emlékmüvek alapításához kapcsolódó ünnepi rituálék a korabeli sajtóbeszámolók (Szentesi Lap, Szentes és Vidéke, Délmagyarországi Közlöny) segítségével értelmezhetőek leginkább, jóllehet a telepes családok leszármazottainak emlékezete is vallatóra fogható, melynek segítségével a közösségi emlékezet egy szelete is megragadható. Az értelmezés során felhasznált szövegek olyan szokásleírásokként is felfoghatóak, amelyek a korabeli zsurnalisztika stílusjegyein keresztül örökítették meg az eseményeket. Újszentes példája azért bírhat különös jelentőséggel, mivel a rendelkezésre álló források segítségével feltárhatóak a faluvá szerveződés mechanizmusai, amelynek eredményeként az új telepesek az idegen környezetben otthonra lelhettek, vagyis kialakíthatták, megszerkeszthették környezetüket, a kívülállók számára közösség1 Paládi-Kovács Attila 1973. 291-326.
