Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: Baromfitartás Kiskunmajsa környékén

Libanevelés istállóban A takarmányt is központi szervezéssel biztosítják. Csak az állatok korá­nak megfelelő táppal etethetnek. A friss vízellátás alapvető fontosságú. Az állatok a fóliasátorból az időjárási feltételektől függően, három-négy hetes korukban kerülnek ki a szabadba. A számukra biztosított területet drótháló­val kerítik körbe. Nyáron különösen hasznos, ha az elkerített terület erdős részen van. Az állatok által járt területen csupán a fák maradnak meg, az apróbb növényeket teljesen lerágják, a talajt letapossák. Az erdős, homokos terület a legalkalmasabb a jószágok szabad tartására. A szabadban az itató­vályúkat ketté vágott 130 mm-es öntözőcsövekből, kettévágott, nagyobb gumiköpenyekből alakítják ki. A takarmányt naponta háztáji kocsival (cset­tegővel) hordják szét a telepen, vályúkba vagy a földre szórják. Az állatok hat hetes korukra kerülnek értékesítésre. A kacsákat kamionokkal szállítják el. A szállítás összehangolt, pontos munkát igényel. A segítséget a gazda szervezi. Kiskunmajsán asszonyok szervezett csoportjai vállalnak pakolást. A vágóhídra szállított jószágokat a gazda nem kíséri el, a mérés és leadás bizalom kérdése. A libatartók hat hetes korukban értékesítik a libákat. Ezeket általában tömők vásárolják föl. A legtöbb libatartó azonban töméssel is foglalkozik. A libatömést is integrátorok szervezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom