Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Fodor Ferenc: Baromfitartás Kiskunmajsa környékén

Fűzfavesszőből kötött tojatók Csorváról - a mai Rúzsáról - az aprójószágot garabolyokban vitték a piacra a tejhaszonnal, tojással együtt. Piacra hetenként jártak. Az árut biciklin tolták el a kisvonat állomásáig. A korai 4 óra 20-kor indult hajnalban. Szegeden a Rudolf-téren már várták a hordárok, akik a portékát kis kocsira rakva, néhány fillérért kihúzták a Mars-térre. A kisvasút nagy könnyebbséget jelentett a piacozásban, de a termelésben is. A nagyobb gazdák még trágyát is hozattak vasúton, de a bort, fát is vasúton szállították Szegedre. A környező pusztákról, ahol nem volt vasút, a lovasfogattal nem rendelkező szegényebb emberek gyalog vitték, vagy talicskán, később biciklin tolták be áruikat a piacra. Hazafelé legtöbbször fölkéredzkedtek valamelyik ismerős gazda kocsijára. A libát, kacsát ősszel fogták be tömni. A hizlalt libát, kacsát helyben a kofáknak adták el, vagy a piacra vitték. Libatöméssel minden ügyesebb gazdaasszony foglalkozott. Trianon elölt e vidékről leginkább Szabadkára jártak kocsival piacra és a vásárokba. Később a halasi és a majsai vásárokat látogatták. "Majsára lábon hajtottuk a jószágokat. Ha nem kelt el, még vissza is hajtottuk. Előtte nap, így délután egy-két órakó indútunk. Volt Gárgyánná, ahun a szélmalom vót rokonunk, ott aluttunk a gyöpön. Hajnalba indútunk tovább."

13 • Király Jánosné Papp Mária Magdolna (1920) szíves közlése.