Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: A víz alatti régészet eredménye: egy szegedi hajós vállalkozó, Újvári József életútja

volt, felső építészeti iskolába is járt, később mégis apja cégénél segített, 1943-ban a Don kanyarban tűnt el. A két fivér a gabona és fa kereskedelmet bonyolította, Rozália nővérük (1904-1979) a vállalkozás adminisztrációs ügyeit intézte. A legkisebb testvér, Ilona 1919-ben született. A Sándor u. 25. számú 3 szobás, 120 m

2-es családi ház 1914-ben készült el, amikor kitört az első világháború. 1929-ben, a teherautó megvásárlása után, mivel az autó és a kocsi együtt nem fért el az udvaron a lovakat és a kocsit eladták, a ház istállóját gabonaraktárrá alakították át, a saját kocsi és ló helyett időnként a szükséges szállítási kapacitást bérfuvarosokkal egészítették ki. A család Juhász János és Völgyesi hajósgazdákkal, homokkereskedőkkel, ill. Erdélyi András, Ábrahám Ferenc és Ottovay István építészekkel voltak baráti, üzleti kapcsolatban. A Royal és a Tisza szállóban jöttek össze, ott kötötték az üzleteket. Az iparengedélyen a hajózási vállalkozás nem szerepel csak a kereskedelmi tevékenység ágai. A szegedi levéltárban található egy összeírás, mely a szegedi hajók és kompok nyilvántartására szolgált. Adatokat sajnos csak az 1892-1912 közötti időkre tartalmaz.

7 129 hajó nevét, tulajdonosát és hordképességet, építési dátumát, méretét, leírását jegyezték föl benne. Nem mindegyik adatot töltötték ki. Többségében szegedi, néhány csongrádi, 1 dorozsmai és az 191 l-es évben 4 törökkanizsai tulajdonos nevével találkozunk. Az 1892-93-as évben a szegedi Csűri József hajója volt a Békesség 50 ill. javított számmal 80 tonna űrtartalommal. Mást erről a hajóról nem tudunk meg. Mivel a Tiszában pihenő hajó 235,7 tonnás, valószínűleg nem erről a hajóról van szó az összeírásban. Újvári József a 1941 decemberében a Telekkönyvi Hivatalnak bejelentette az általa üzemben tartott szállítóeszközöket. Ezek szerint tulajdonában volt a nagyméretű Békesség nevű fauszály (235,7 tonnás), az Anna II. 7,5 tonnás fauszály és a Szeged kotró motoros úszó munkagép vasból 22,961 tonnás. Ez utóbbit a család saját maga építette. Ilonka néni emlékszik egy egészen kicsi Berci nevű fauszályra is, ami az 194l-es iraton már nem szerepel. Ugyancsak hiányzik a teherautó is, melyet akkor már háborús célra elvittek, a család többé nem tudott róla. A homokos uszályok a Regdon fürdő és a hajóállomás között kötöttek és rakodtak ki. „Elinduló helyük a szegedi kőpart, ahol deszkasimaságú homokhelyek állnak sorban és ahol a Stefánia-sétány fái közül Dankó Pista szobra vigyáz a fürdőzőkre." - írta Aldobolyi Nagy Miklós.

8 Itt álltak a vállalkozók deszkabódéi, ahol a homokeladást bonyolították. A tiszai homok Finom szemcséjű, a marosi durvább, ez utóbbi volt a drágább. Mivel a 7 CsmL Szeged város építési terveinek és iratainak gyűjteménye. Vegyes iratok. XV. 2.b. 140. 8 Aldobolyi 1940. aug. 335-338.