Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Mészáros Patrícia – Paluch Tibor – Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Régészeti kutatások Felgyő határában

A feltárt lelőhely jelentős részén egy szarmata kori település nyomai ke­rültek napvilágra. A korszak objektumai a terület középső és K-i részén húzódó kiemelkedő homokdomb vonalát követve találhatóak. Az objektu­mok elhelyezkedésének intenzitása váltakozó, vannak sürü, illetve nagyon ritkás fedettségü területek is. A településen, ha kisebb-nagyobb tagolásokkal is, de egyenletes rendben helyezkednek el az objektumok, ami már az előze­tes felmérés után is egy folyamatos megtelepedésre utalhat. A szarmata kori lelőhelynek a D-i és a Ny-i oldalon megtaláltuk a szélét, a többi irányban a település folytatódik. A területen az eddig feltárt szarmata lelőhelyeken megszokott objektum­típusok kerültek elő. Legnagyobb számban különféle gödröket tártunk fel. Nagy részük változatos méretű méhkas alakú tárolóverem volt, de szép számban kerültek napvilágra hengeres és szabálytalan alakú gödrök is. A lelőhelyen közel két tucat kemencét találtunk, melyek sütőfelületének több­sége sűrűn ki volt tapasztva kerámiatöredékekkel. A füstölők állandó hozzá­tartozói a szarmata telepeknek. Felgyőn is több füstölő műhelyt tártunk fel és dokumentáltunk. Figyelemre méltó, hogy igen tág mérethatárok között mozognak a kürtők, és többfajta munkagödör is előkerült. A területen húzó­dó homokhátság középső részén, egy tömbben tucatnyi nagy méretű szar­mata kori kút került elő az avar kori kutak mellett, de kútszerkezetre utaló nyomot egyikben sem észleltünk. A bontásukat a homokos talajszerkezetre való tekintettel többnyire csak a talajvíz szintjéig tudtuk kivitelezni. Az egész területre jellemző volt a különféle típusú és méretű árkok, árokrend­szerek nagy száma, de ezek többsége szuperpozícióban állt a szarmata kori objektumokkal. A leletanyag alapján első ránézésre jóval kevesebb tűnik szarmata korinak, mint avarnak vagy az újkorra keltezhetőnek. A települé­sen előkerült legérdekesebb jelenség egy téglalap alapú egyenetlen padló­szint volt, ami valószínűleg egy felszíni, vagy csak éppen földbe mélyített épület tapasztott alja lehetett, hasonlóan a Bordányban feltárt házhoz (VÖ­RÖS 1994), de a felgyői környékén nem került elő cölöplyuk. A lelőhelyről előkerült leletanyagot a szarmata településeken tapasztal­taknak megfelelően döntően kerámia alkotja. A korszakból származó legko­rábbi leletanyag a terület K-i és középső felében került elő. Jellegzetes edényformái a szegvár-oromdűlői lelőhellyel rokonítják (ISTVANOVITS­LÖRINCZY-PINTYE 2005), mely alapján a település alapítását a 2. század első felére tehetjük. Az anyag döntő része már ennél valószínűleg fiatalabb, melyet a jelentős számú római export kerámia, a terra sigillaták, a különféle szürke és téglaszínű pecsételt edény és nagy számú amphora töredéke datál. A település legfiatalabb periódusa a dombhál D-i részén húzódik, viszony­lag egységes tömbben. Az itt található több tucatnyi objektumból igen kevés római árú került elő, a formák viszont erős római utánérzést tükröznek. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom