Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Tóth Anikó – Gulyás Sándor – Horváth Ferenc – Sümegi Pál: Környezetrégészeti kutatások a gorzsai késő neolit tell XVII. szelvényéből feltárt kagylóleletek értékelésével

kivételével (14-16. szint és 29-30. szint, itt U. tumidus dominancia) ez a faj a domináns, ami mellett a legtöbb esetben csekély számmal jelentkezik a másik két faj alátámasztva a gyűjtési környezet feltételezését. Elsősorban a vízfolyásokban, morotvákban, holtágakban élő festőkagylókat és a folyamkagylókat gyűjtötték és fogyasztották, kiegészítve a tompa folyamkagyló példányaival. Az egyedszám alakulásának vizsgálata során kiugró értékeket csak a megtelepedési fázis kezdetén, a 30-24. szintig tapasztalhatunk. Ez a szakasz is két periódusra bomlik a 29-28. és a 26-25. szintekben. A 24. szintet követően, az intenzív gyűjtés vagy esetleges klímaváltozás miatt, ugrásszerűen csökken a gyűjtés mértéke, így feltételezhető, hogy a közösség táplálkozásában betöltött szerepe módosult. Elképzelhető, hogy a környezeti viszonyok módosultak, megakadályozva a kagylók nagyobb mennyiségben való táplálkozási célú felhasználását. Ennek a kérdésnek az igazolására pollenvizsgálatok és egyéb mikro- és makrofauna vizsgálatok is szükségesek. (Melléklet: 10. ábra és ÍV. táblázat) Szelektivitás, antropogén hatás a környezetre Az egyedszám változások alapján kimutatható, hogy a 24, 21, 14, 8, 4 és 2 szintekben elhanyagolható mennyiségű teknő került felszínre. Ennek okai feltételezhetően az ember kagylópopulációkra gyakorolt hatásával magyarázhatóak. A domináns faj (U. pictorum) magassági adataira támaszkodva átlag 2,9 cm magassági középértéket kaptunk. Ettől általában pozitív eltérés figyelhető meg. Két olyan pont adható meg, ahol a teknőméretekben jelentős csökkenés tapasztalható. Ezek a negyedik és a kilencedik szintek, tehát a lakott fázisának utolsó szakaszai, ahol a közösség már hosszú ideje gyűjtöget rendszeresen, hatást gyakorolva a környezetében élő vízi életre. Továbbá már megteremtette azokat a feltételeket (nagyállattartás és növénytermelés), amelyek szükségtelenné tették a kagylók gyűjtögetését. Az alsó szintektől a középső szintekig, a megtelepedés jelentős szakaszában talált festőkagyló teknők magassága a középérték felett marad. Van néhány olyan pont, ahol a méretekben kisebb csökkenések tapasztalhatók. Ezek a 29, 19, 13, 9 és 4. szintekhez köthetőek. Előttük minden esetben volt egy intenzív gyűjtés, tehát az antropogén hatás igazolhatóvá vált. Emellett környezeti változásokat is feltételezhetünk. Különösen a 9. szint jelentős magasság csökkenése utal környezeti hatásra hiszen a gyűjtés bár jelentősebb volt, de mégsem kiugró, tehát nem feltétlenül emberi hatásról beszélhetünk. Ezt a tényt alátámasztani látszik a XVII. és XVIII. szelvény kagylónak összehasonlítása, ahol jól látszik, hogy a változások 1 szint eltéréssel jól korrelálnak. (Melléklet: 11-12. ábra)