Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Klamár Zoltán: Etnikus kapcsolat a szerbek, horvátok és magyarok között Maradék falu társadalmában
Nyelvhasználati példák a mindennapok gyakorlatában A család, mint nyelvi környezet Maradékon függetlenül a benne élők nemzeti hovatartozásától lehet homogén, illetve két- vagy többnyelvű. 27 A homogén nyelvhasználatnak is vannak nehézségei, ugyanis a családokban vannak olyan példák, ahol szabályozni próbálják az anyanyelv védelmét. Kifejezett elvárás, hogy mindenki magyarul beszéljen. „A kapun kívül úgy beszész, ahogy akarsz. De itten, enné az asztalná csak magyarú!" Ez a szabály, döcögőssé teszi a beszélgetést, szinte minden családtagnak akadnak gondjai. Van rá példa, hogy bizonyos kifejezések nem jutnak a beszélők eszébe, még több példa mutatja, hogy igazából az írásbeliséggel vannak súlyos gondjaik. A családi eseményekről mutatott képek hátuljára például szerbül írják fel az emlékeztető szöveget, dátumot. Egy alkalommal, az egyik magyar családtól egy fényképet kapott a kutató, melyen a konfirmáló gyermek és a szülei voltak láthatóak. Az édesanya utasítására a leánynak rá kellett írnia, hogy kit ábrázol a kép és mikor készült. Először külön leírta az ajándékozó a szöveget, majd amikor a Bácskából származó, magyar általános iskolában végzett édesanya megnézte és jóváhagyta azt, a leány a fotó hátuljára másolta. Arra is volt példa, hogy a tizenéves fiatalok, hirtelen szerbre váltottak: „No, szépen beszéjjetek!" szóltak rájuk a családtagok. „Iskolába, kolegákka úgy beszétek, ahogy akartok. De itten csak magyarú!" A családon belüli nyelvhasználat átalakulására legnagyobb hatással a vegyes házasság intézménye van. Példák sokasága mutatja a faluban, hogy ilyenkor a nyelvi dominancia minden esetben megváltozik, ám mindegyik szituáció közös vonása, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó házastárs gyermekei már kivétel nélkül a többségi nemzethez tartozó szülő nyelvét sajátítják el anyanyelvként, ugyanis a családon belüli nyelvhasználat is ennek irányába mozdul el. A magyarok nyelvismerete olyan szinten mozog, hogy fel sem merül a családba kerülő másik félben, hogy esetleg nem szerb, horvát nemzetiségű egyénnel került kapcsolatba. Erre példa az alábbi eset: „Beiratkoztak, meg ementek a közsígbe, mondják neki: nacionalnost! 8 Mondja: madár. 29 A menyecske meg oda fordút, hát Józsi, mondja, hát te magyar vagy? Hát akkó, hogy vagy Josip? Mer mindenki Josipnak híta ugye. Az iskolába is, a barátok is." Ezekben a házasságokban született gyermekek általában csak a nyelvértés szintjén tanulják meg az egyik szülő 27 Dobradón „A házon túl inkább csak szerbül beszélünk, mert ha bármerre fordulunk, mindenütt szerbek vannak." A faluban „Mindenki egyformán beszél. Csak a fiatalok bedobnak olyan szerb szókat az iskola után. De az öregebb népek mind egyformán beszélnek." Hajnal Virág 2003: 88-89. 28 ...nemzetisége! (szerb - K.Z.) 29 ...magyar, (szerb - K.Z.)
