Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Klamár Zoltán: Etnikus kapcsolat a szerbek, horvátok és magyarok között Maradék falu társadalmában
és a rokonság nyelvét. Erre példa az alábbi eset. A kisfiút beszélgető apja után küldte az édesanyja, hogy ne időzzön túl sokáig, mert az ebéd már készen várja. A gyermek a beszélgető férfiak között az apjához ment, beszélgetésük a következőképpen zajlott: „Tata, mama te zove. Rucák je gotov." 30 „Jól van kisfiam - válaszolt az apja - mondjad, hogy megyek!" „Ali mama te zove, ponovo ée me terati da te zovem kuci!" 31 A családon belüli nyelvhasználatot befolyásolja az a mikrokörnyezet, ami közvetlenül a család életterében alakul ki. Ha a szomszédok is azonos nyelvet beszélnek, akkor a struktúrában előtérbe kerülhet a nemzetiség nyelve: horvát, szlovák, német, magyar. Sőt a faluban megfigyelhető volt az egy nemzetiséghez tartozók azonos utcába, falurészbe tömörülése (pl.: Kertész utca, Fő utca zömmel magyaroklakta volt egészen a 20. század közepéig). „Valamikó (1930-as évek - K.Z.), ez a mi utcánk, mink mondtuk Nagy utca, abba az időbe. Itten vót, csak három szerb család és erre lefelé nem vót, de egy, de egy szerb nem vót. Mos meg van. Most van. Jöttek ezek a dodosok, és akkó itt van." A településszerkezeti beágyazódás fokozatosan bomlott fel, 1945 után a németek helyére szerbek érkeztek, majd 1991-után a térmozaik darabjaira hullott szét a horvátok kiköltözésével, illetve a helyükre érkező menekültek nagyszámú ingatlanvásárlásainak következtében másutt is tovább bomlott az addig egységes környezet. Az is szembetűnő, hogy a nyelvi kisebbséghez tartozó szomszédok a közös kávézás, az esetleges közös munkaalkalmak idején, ha csak egy másajkú van közöttük, már nem az anyanyelvükön kommunikálnak, hanem szerbre, horvátra váltanak. Ilyen szempontok alapján a faluközösségen belül megfigyelhető, hogyan működik a nyelvhasználat tekintetében a nyelvhatáron kívül eső, sporadikus építkezésű kulturális kontaktzóna. A nyelvhasználat társadalmi aspektusait vizsgálva, a falun belüli érintkezési formákra hozunk példákat. Az egyén magatartása jól tükrözi a társadalmi gyakorlatot. 200l-es, 2002-es, 2003-as és 2004-es kutatás alkalmával tapasztaltuk, hogy a magyar lakosságnak gyakorlatilag semmilyen nyelvhasználati problémája nem volt, nincs a szerb és a horvát nyelvi kontaktust illetően. Tökéletesen, majdhogynem anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszélték/ beszélik a környezet nyelvét. Sőt, megállapítható, hogy anyanyelvükön a magyar kiejtésen érződik némi szerb akcentus. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a törzsökös vagy mára már annak számító szerbek, horvátok is értették/értik, és vannak, akik kisebb nyelvi és kiejtési hibákkal beszél30 Apa, anya hív. Kész az ebéd. (szerb - K.Z.) 31 De anya hív, megint elküld, hogy hívjalak haza. (szerb - K.Z.) 32 Jött, jövevény - pejoratív kifejezés, (szerb - K.Z.)
