Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Bárkányi Ildikó: Művirágkészítők a Bácskában

BÁRKÁNYI ILDIKÓ Művirágkészítők a Bácskában A művirág a 19. század vége-20. század eleje óta fontos szerepet tölt be a dél-alföldi, illetve a Szeged környéki népszokások kellékei között. A 19. század végétől fokozatosan váltotta fel az élővirágot, elsősorban a lakodalom során használt díszként (jelként), illetve a búcsújárás, a temetés szertartásaihoz kötődően. Az említett szokások gyakorlása során használt virágdíszekről területünkről bőven áll rendelkezésre adat, különösen a szegedi nagytáj településeiről, de egyes bácskai falukból is.

1 Az adatok összevetésére a téma szerteágazó volta miatt ez alkalommal nem vállalkozunk, bár a változások bizonyára jól illeszthetők az általános, más vidékeken is lejátszódott folyamatokba. A néprajzi irodalomban egyedülálló Bálint Sándor leírása a szegedi müvirágkészítő iparról. A „csináltvirágokról" vagy „boti virágokról" már a Szegedi Szótárban is írt szócikket, majd a városról és a szegedi nagytájról készült monográfiájának második kötetében a viseleti iparok között több oldalt szentelt a „csináltvirág-készítőknek". A szegedi müvirágkészítő ipar kibontakozását a barokk idejére tette, térhódítását osztrák-bajor hatásnak tulajdonította.

4 A készítmények és a munkafolyamatok ismertetésekor az utolsó szegedi művirágkészítő, Talpay Mihályné Schuster Magdolna ( 1884— 1972) műhelyének gyakorlatát vette alapul. A műhely szerszámai és számos terméke 1971-ben Juhász Antal és T. Knotik Márta jóvoltából a múzeumba került. A gyűjtés során feljegyezték a különféle eszközök nevét, használa1 A szegedi tájról a századfordulón Kovács János leírása, majd később Bálint Sándor kutatásainak eredményei, legújabban Nagy Netta közlése; a nyugat-bácskai Gombosról Jung Károly adatai. 2 Szép és tanulságos összegzést írt Korkes Zsuzsa a rozmaring szerepéről a lakodalmi és temetési szertartásokban, valamint a mindennapi életben. Korkes Zs. 2004. 3 A müvirágkészítő ipar történetét, munkafolyamatait, szakszókincsét a szótár megjelenése után, az 1960-as évek elején ajánlotta szakdolgozati témaként kidolgozásra Balogi Kornélia egyetemi hallgatónak, Nyíri Antallal egyetértésben. Az 1962-ben elkészült, a Talpay Mihályné-féle műhelyben végzett, alapos gyűjtés eredményeit összefoglaló dolgozat bírálatában Bálint Sándor a következőket írta: Szeged néprajzához, polgári ízléstörténetéhez nyújt nem nagy terjedelmű, de igen hasznos, szélesebb tudományos érdeklődésre is számot tartó anyagot. A müvirágkészítéssel, továbbá néprajzi vonatkozásaival a magyar szakirodalomban még senki sem foglalkozott." A dolgozat eredményeire később több helyen utalt. Bálint S. 1977. 4 BálintS. 1977.403. 5 A tárgyegyüttes a 71.9.1.-71.9.44. számon van nyilvántartva. A tárgyak közül 17 szerszám, a többi menyasszonyi koszorú, vőfély- és völegényvirág, kitűző, stb. 1982-ben Talpay Mihályné fia újabb doboznyi „csináltvirágot" adományozott a hagyatékból. (Ltsz. 82.1.1.-82.1.32.)