Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Bárkányi Ildikó: Művirágkészítők a Bácskában

tuk módját, a virágkészítés folyamatát azonban çsak a később felkeresett bácskai műhelyekben sikerült megfigyelnem. A lakodalmi virágdíszek (művirág) ajándékozása ma is élő szokás a szegedi nagytájon és a Délvidéken is. A szegedi menyasszonyi ruha készítők és kölcsönzők egy része foglalkozik a virágok készítésével (a ruhákon használják fel és a menyasszonyi koszorúhoz), a hagyományos eszközöket azonban már nem használják. A virágok közül a kézzel formálható rózsát készítik helyben, a többi virágdíszt egyesek a Vajdaságból, mások Békéscsabáról („Milli" nevű cégtől), Almásfüzitőről („Szabina") vagy Pécsről szerzik be. A művirág készítés technológiáját szerettem volna megérteni, ez vezetett el azokba a vajdasági helységekbe, ahol ez ma is virágzó, széles kört kielégítő ipar. Első vizsgálódásaimból kimaradtak a szabadkai vállalkozások, melyek szép számmal vannak képviselve a városban: kirakataik szemkápráztató látvánnyal csalogatják a lakodalomra készülőket. Ugyancsak adós maradok a bánáti települések felkeresésével is: ez alkalommal csupán 6 művirágkészítő tevékenységét ismertetem. Míg megyénkben a művirágok hagyományos, kisipari jellegű készítése napjainkra gyakorlatilag megszűnt, a bácskai és bánáti falvakban, kisvárosokban ma is gyakorolt, szűkös, de biztos megélhetést biztosító ipar.

6 A felkeresett müvirágkészítők szerint fénykorát a 20. század utolsó évtizedeiben élte, és ma még állja a versenyt a hihetetlenül olcsó, tetszetős kínai import áruk terjedésével. A felkeresett műhelyek különféle nagyságúak, s bár készítményeik nagyon hasonlóak, mégis jól elkülöníthetők kidolgozottságban, ízlésben, a „termelés" nagyságában. A készítők között apácák és ügyes kezű iparosok egyaránt megtalálhatók, ami részben utalhat e sajátos kézműipar kialakulásának kettős gyökerére is. Minden esetben jellemző azonban, hogy a készítők kevés eszközzel, kevés anyaggal és csak megrendelésre dolgoznak, így ez foglalkozás kevés befektetést, viszont annál több időt és türelmet, kitartást igényel. Az alapeszközök minden esetben ugyanazok, a technológiát pedig legtöbbször egymástól tanulják vagy „lesik el" a készítők. Első alkalommal Péterrévén, Temerinben, Obecsén, Szenttamáson, Gomboson és Doroszlón kerestem fel müvirágkészítőket, akik műhelyét a továbbiakban ismertetem. 6 Itt köszönöm meg a 2003-2004-ben, Szabadkán szervezett szövötanfolyam hallgatóinak, hogy felhívták Figyelmemet az élő hagyományra, és Raj Rozáliának a gyűjtéshez nyújtott értékes segítségét. 7 Balogi Kornélia dolgozatában Bruno Schier 1958-ban megjelent könyvére (Die Kunstblume von der Antike bis zur Gegenwart) hivatkozva egyrészt a középkori kolostorok gyakorlatára, másrészt a francia rokokó divatkölteményeire utal, mint a 19. század végi magyarországi müvirágkészítő ipar közvetett előzményeire.