Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Él-e még a tápéi gyékényszövés?

Főként a hagyományos gyékénytermékek sorsát követjük, tekintettel a háziipar évszázadokig alig változó munkafolyamataira, késztermékeire, s az archaikusabb gyékényszövés jellemzőire. Ezúttal sem hagyhatjuk figyelmen kívül a 60-80 évvel ezelőtti, virágzó állapotokat rögzítő megfigyeléseket, néprajzi adatgyűjtéseket. Bálint Sándornak az 1930-as évektől kezdődő kutatásai során a néphit, népszokások és népnyelvi gyűjtésekkel párhuzamosan a gyékénymunkára is kiterjedt figyelme. Ezeket számos helyen publikálta, többek között az 1957-es Szegedi szótár címszavaiban is tárgyalja

1

, később a Szögedi nemzetben a szegedi nagytáj településekre bontott fejezeteinél a téma újra kibontakozik.

2 Tanítóképzős, főként tápéi diákjait korán bevonva a kutatásokba, évtizedekig dolgoztak közösen. Közreműködésükkel született meg a Falutörténet és népélet c. könyvecske

3

, amely mintegy szerény előfutára a későbbi nagy monográfiának.

4 Bíztatására Ilia Mihály és Juhász Antal végzett alapos feltáró munkát, s eredményeiket közös szerzőségben A tápéi gyékényszövés munkamenete és szókincse címmel közölték.

5 Ez a tanulmány jelentette a későbbi falumonográfia gyékényes fejezetének gerincét. Gyűjtéseiknek voltak említésre méltó előzményei. Főként szakmai periodikákban láttak napvilágot a háziipar leírására szorítkozó kisebb tanulmányok, mint pl. Imrédi Molnár Lászlóé 1933-ban

6

, Walther Zoltán falutörténeti füzetének egyes fejezetei 1938-ban,

7 vagy Horváth Júliáé 1940-ben.

8 Ettől korábban Kálmány Lajos folklórgyüjtései, illetve a szegedi írók tápétárgyú tárcanovellái vajmi keveset foglalkoztak a néprajzilag is hiteles ábrázolással. A 20. század elején művészek, festők, népzenegyűjtők és írók körében addig vajúdó „Tápé-szimbólum" megszületése sokat mozdított e sajátos kulturális hagyomány megismertetésének folyamatában. Az archaikus igézettől alkotni vágyó művészek a maguk módján mindig megjelenítették a gyékénymunka jellemző világát is. 1957-ben írja Bálint Sándor, hogy „a modern Szegednek az eszményi tisztaszobája lett Tápé"

9 Irodalmi alkotások, festmények, színművek utaltak a falu tiszta hagyományvilágára s benne a gyékényezés múltjára. 1 BálintS. 1957. 2 BálintS. 1976. 393-404. 5 Bálint S. 1965. 4 Juhász Antal (szerk.): Falutörténet és népélet. Szeged, 1971. 5 Megjelent: Néprajz és Nyelvtudomány, 1959-1960. 149-182. 6 Imrédi Molnár L. 1933. 7 Walther Z. 1938. 8 Horváth J. 1940. 9 Bálint Sándor hagyaték, kézirat