Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Él-e még a tápéi gyékényszövés?

Nos, ez a „tisztaszoba" egészen a II. Világháborúig tudott egy olyan kultúrát megőrizni, amelyet már nagyon nehezen lehetett átmenteni az új eszményeket hordozó világba. A történelmi választóvonal zavarba hozta az archaizmusra kíváncsi gyűjtőket. A szövetkezeti falak közé áthelyezett, addig otthoni munka már alig tükrözte az ősi háziipar korábban megfigyelt, jellemző munkaformáit, eszközeit, családi, közösségi alkalmait. Megváltoztak a régi, háziipar szervezte gazdasági kapcsolatok, társadalmi viszonyok. Eltűntek a gyékényfeldolgozás folyamataira szakosodott kisközösségek. Az 197l-es tápéi monográfia szükségszerűen szentel önálló fejezetet a szövetkezeti formába átgyúrt gyékény munka sajátosságainak. Az elődök által feltárt gyékényes világ után a háziipari tevékenység változásvizsgálatában az új gazdasági, szövetkezeti keretek közé ágyazott kézműves, háziipari kultúra alaposabb megismerése jelenti a következő periódust. Foglalkoznunk kell vele, hiszen a hagyományos munkából indult ki, de sajátosan felépülő gazdasági és társadalmi rendszerét gyökereiben átszervezte, megszüntette jellemző munkaformáit, tisztségviselőit. A Tápéi Háziipari Szövetkezet 1951-ben alakult 9 taggal, egyetlen részleget beindítva. 1962-ben már 700 tagot számlált úgy is, hogy közben a kettős tagságot megszüntették és teljesen elkülönítették a kizárólag mezőgazdasági, termelő tevékenységgel foglalkozó tagságot. Kezdetben csak gyékénytermékek előállítására szorítkozott a szövetkezet. A kereslet csökkenése miatt időközben újabb profilokat is felvett, ami újabb részlegek megalakulását vonta maga után (pl. asztalos, kárpitos, vasipari, és varró részlegek). Míg végül ezek az 1980-as évek végére szinte teljesen elnyomták a szövetkezet bölcsőjét jelentő hagyományos gyékényfeldolgozó tevékenységet. A szövetkezet 2000-ben szűnt meg végleg. Az utolsó években már csak saját-ingatlan gazdálkodással foglalkozott, tevékenysége az önfelszámolásra, a raktáron lévő nyersanyagkészlet kiárusítására redukálódott. Hivatalos iratait ekkor szállították be a szegedi levéltárba, amely jelenleg feldolgozás előtt áll. A szövetkezet ötven évének - egyelőre ömlesztett - iratanyagának áttekintéséből nyerhetünk értékes adatokat. Mivel a szövetkezet történetéből bennünket elsősorban a hagyományos portékák előállításának időszaka érdekel, az első évtizedek megmaradt dokumentumait kellett megvizsgálnunk. Volt tagok, tápéiak visszaemlékezése szerint a szövetkezet végső vajúdásainak éveiben sok-sok tartalmas dokumentum, sajtóanyag, fotó és tárgyak tűntek el, vándoroltak magánkézre, így a levéltári anyag korántsem teljes. Számos tényező nehezíti még a levéltári kutatást. Az 1951-ben alakult szövetkezet megmaradt iratai között az 1954-es a legkorábbi. Hiányoznak tehát a legfontosabb, első évek anyagai, amelyek épp a megalakulás kezdeti