Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - N. Szabó Magdolna: Él-e még a tápéi gyékényszövés?

N. SZABÓ MAGDOLNA EI-e még a tápéi gyékényszövés? A tápéi gyékényfeldolgozás múltja elődeinknek köszönhetően egy igen alaposan feltárt néprajzi terület, Bálint Sándor ide vonatkozó munkáitól kezdve Ilia Mihály, Juhász Antal háziipar történeti, tájnyelvi tanulmányain át Ifj. Lele József folklór elemekkel is színezett leírásáig. Ahogy a tápéiaknak dolgozni és gyékényt szőni egyet jelentett, úgy számunkra egyet jelent a gyékényszövés és Tápé. E kis községet a gyékény tette híressé, és a mai napig egybeforrt a falu nevével. Bármely szövegkörnyezetben kerüljön szóba Tápé, a gyékény, gyékényszövés asszociációja szinte azonnal követi. A megállapítás fordítottan is igaz, hiszen a gyékényfeldolgozáshoz bizonyára hamarabb társul Tápé, mint Bősárkány (GyőrMoson-Sopron megye), vagy Biharnagybajom (Hajdú-Bihar megye) helységek neve. Az egybeforrott fogalmaknak feltehetően komoly visszahatása volt és van a falu kultúrájára, társadalmára, mikrokörnyezetére. Tömörkény gyékény falunak nevezte a Szegeddel szomszédos községet, Lele József gyékényes falunak, sokan mások pedig a gyékényszövők falujának. Elődeink bőségesen szolgáltak a fenti fogalomtársítások alapjának a tudomány nyelvén is szóló magyarázataival. Bennünket az érdekel leginkább, hogy a kivételes készségéről elhíresült faluban hol tart ma a valaha mindennapos és minden házban természetes módon jelenlévő gyékényes munka. Mielőtt tömör választ adnánk a címben feltett kérdésre, meg kell vizsgálnunk a folyamatot, amelyben a háziipar a mai állapotáig eljutott. A jellemzéshez felvázoljuk a gyékényfeldolgozás sorsának alakulását érzékeltető lehetséges forrásokat. A kutatás során egyaránt vizsgáljuk a közelmúlt gyékényfeldolgozó háziiparának hivatalos dokumentumait, a mára már megszűnt szövetkezet levéltárban őrzött iratait, de nyomon követjük a napjainkban újraéledő gyékényes munka aktuális eseményeit is. Még mindig értékes adatokkal szolgálnak a gyökeres történelmi változásokat megélő tápéiak vallomásai, akik megtapasztalták a gyékénymunka nehéz körülményeit, a szövetkezeti idők változó világát és örömmel, vagy kétkedéssel fogadják a feltámadó háziipar köré csoportosuló új kezdeményezéseket. A messze földön híres háziipar elsorvadásának, továbbélésének és újraéledésének követésével szeretnénk majdan azt a hézagot kitölteni, mely a falumonográfiát követő évtizedektől egészen napjainkig a háziparral kapcsolatos változásvizsgálatok terén keletkezett a néprajzi szakirodalomban. E rövid előadásunkkal a tápéi gyékényszövés közelmúltjával és jelenével foglalkozó megfigyeléseinkről, kutatásainkról kívánunk beszámolni.