Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Bor és olaj a szarmatáknál? (Amphorák az alföldi Szarmata Barbaricumban)

amphora töredék (7, kép). A leletanyag jelentős része friss, eddig még közöletlen ásatásból illetve terepbejárási anyagokból származik. Az eddig megismert lelőhelyek alapján elterjedéséről pontos képet még nem alkothatunk, előzetesen annyit mondhatunk, hogy — a többi római kerámiához (terra sigillata, festett, mázas) hasonlóan — igen széles körben elterjedt lelettípus. A Duna-Tisza közén (eddig a Duna menti határteriiletek kivételével) és a Tiszántúlon feltárt szarmata településeken egyaránt megtalálható. A leletek sűrűsödése feltűnően nagy a Körös-Maros közén, a Duna-Tisza közének Csongrád megyei régiójában, valamint Bács-Kiskun megye déli részein.

3 Az amphorák szerepe a Barbaricumban és a szarmata kultúrkörben Az alföldi szarmata területeken eddig előkerült római amphora leletekkel a kutatás már korábban is foglalkozott.

4 A kevés ismert töredéket, mivel azok frekventált helyzetű kereskedelmi utak (Maros, Körös, Zagyva torkolatának közelében lévő tiszai átkelőhelyek) közelében kerültek elő, a római helyőrségek ellátására szolgáló bor és olaj szállításával hoztak kapcsolatba (VADAY 1998, 122; VADAY 2003a, 13). Az újabb leletek által körvonalazott elterjedési terület, azok sűrű előfordulása ezt nem támasztja alá. Az előkerült darabok egy része a római leletek sűrűsödése által körvonalazott, a feltételezett, nagyobb fontosságú utak mentén került elő, de ismert számos olyan lelőhely is, mely ezektől az utaktól távolabbi területen található. A Duna-Tisza közén található lelőhelyek egy része (pl.: Kecskemét-Belsőnyír, Kiskunfélegyháza-Pap dűlő, Lajosmizse) az Aquincum-Partiscum között húzódó út nyomvonalához közel fekszik. A Körös-Maros közéről ismert lelőhelyek egy része közel helyezkedik a Körösök mentéhez feltételezett útvonalhoz, a többi azonban attól lényegesen távolabb található. Ezek közül csak a Csongrád megye déli részén előkerült lelőhelyek közeléből (Szeged környéke) ismer a kutatás római jelenlétre utaló nyomokat (LAKATOS 1965; LAKATOS 1983; VÖRÖS 2003). Ennek alapján feltételezhetjük, hogy a leletek sűrűsödéséből megrajzolt útvonaltérképek csak a kereskedelem és a közlekedés főbb irányait adhatják meg. Az egyre finomabban kidolgozott útvonal rekonstrukcióknál is sűrűbb 3 Az edénytípus alföldi elterjedéséről messzemenő következtetéseket eddig nem tudunk levonni. A pontatlan kép kialakításának elkerülése céljából ismételten szükséges felhívni a figyelmet az egyes régiók eltérő kutatottságára! 4 De fel sem merült annak lehetősége, hogy a Római Birodalom keleti provinciáiból is származnak ilyen edények.