Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Bor és olaj a szarmatáknál? (Amphorák az alföldi Szarmata Barbaricumban)

hálózatot tételezhetünk fel, melyeken a római kereskedelmi termékek az Alföld összes szarmata telepére eljuthattak. A leletek nagy esetszámú előfordulása azt mutatja, hogy az amphorák — a terra sigillatákhoz és a többi római készítésű edényhez hasonlóan — viszonylag gyakori edénytípusok voltak az alföldi Szarmata Barbaricumban. Ez nem meglepő, hiszen számos adattal rendelkezünk arra, hogy a keleti szarmata lakosság ismerte és használta a bort és az olajat, amelyet az amphorákban szállítottak (ROSTOVTZEFF 1922, 120). Számos, Kárpátmedencén kívüli szarmata temetkezést ismerünk, melyekben amphorát, illetve annak tartalmát is mellékeltek az elhunyt túlvilági életéhez. Az edénytípus nem csak a szarmatáknál, hanem a Marosszentanna-Csernyahov kultúra leletanyagából is ismert (SCSUKIN 1968, stb.). A kárpát-medencei szarmata emlékanyagban az edényleletek egyik típusát az úgynevezett "barbár amphorák" képviselik (pl.: KATALÓGUS 1998, 163). Ezeknek az edényeknek a kivitelezése a többi szarmata edénynél megszokott jegyeket hordozza magán (alapanyag előkészítése, felületkezelése, az edény kiégetése). A formájuk azonban nem szokványos, méretük, a perem, a perem alól induló, viszonylag rövid, ovális keresztmetszetű fülek és a test kivitelezése úgy tűnik talán a római amphorák előképei alapján készülhettek. Ritka edénytípus, melynek egyik oka a meghatározás nehézsége, mely — az amphorákhoz hasonlóan — csak jellegzetes perem és fülkiképzése alapján lehetséges. Funkcióját pontosan nem ismerjük, de valószínű, hogy nem egyezett meg a római amphorákéval, vagyis elsősorban nem szállító, hanem folyadéktároló edények voltak. Erre a tároló funkcióra utal az egyetlen, közel épségben lévő, Szegvár-Orom dülő lelőhelyen, településről előkerült darab, melynek fenékrésze nem csúcsos, hanem egyenes (ISTVÁNOVITS-LŐRINCZY-PINTYE s.a.). Az edénytípusnak az amphora elnevezése helytelen, valószínűleg csak tárolóedényként funkcionáltak, ezért pontosabb a nagyméretű, kétfülü korsóként való meghatározásuk. A feldolgozás nehézségei Az amphorák tipológiai besorolásához alapvető támpontot az edények pereme és az alj kiképzése ad. A szarmata területen előkerült amphora leletek döntő hányada oldaltöredék, melyek típushoz sorolása reménytelen feladat. A néhány fül és a pár peremtöredék már nagyobb segítség, de a fenék környéki régióból még nem került elő töredék. Szintén nem ismerünk bélyeges, illetve festett feliratos darabokat, melyek lényegesen pontosabb információt nyújtanának az amphora eredetére és korára.