Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: Bor és olaj a szarmatáknál? (Amphorák az alföldi Szarmata Barbaricumban)

sigillaták és a pannóniai készítésű leletek alapján a 2-3. századra keltezhetlek. A leletcsoport Pannóniában is ismert. Kelemen Márta a Pannóniában előforduló római amphorákat elemző tanulmánysorozatában foglalkozik az edényfajtával. Az általa alkotott rendszer 23-as és 24-es típusába lehet besorolni a kiskundorozsma-nagyszéki telepen előkerült, értékelhető töredékeket. Mindkét típust a Római Birodalom Fekete-tenger környéki területén, illetve a Boszporuszi királyságban gyártották a Kr. u. 1-3. században (KELEMEN 1993, 45-50.). A szakirodalomban legújabban a Brigetióban folyó ásatásokon napvilágra került darabokkal bemutatásával találkozhatunk (HÁRSHEGYI 2004, 117-118.). Az itt előkerült amphorák egyik csoportja — mely a kiskundorozsma-nagyszéki darabbal megegyező típusú — a Pontus vidéktől a Közép-Duna vidékig gyakran előfordul (HÁRSHEGYI 2004, 116). A Fekete-tenger vidékén készített amphorák az alföldi Szarmata Barbaricummal határos Felső Moesia és Dácia provinciákból is ismertek. Az olténiában előkerült darabok egy része formailag és a kivitelezés alapján (bordázott oldal, sárgás engobe bevonat) is a Pontus vidékén dolgozó műhelyek termékeivel mutat hasonlóságot (POPILIAN 1976, 40-45). A Felső Moesiában végzet ásatások alkalmával a 2-3. századra keltezhető településrétegekben előkerült amphoraleletek jelentős hányada szintén a Pontus vidéken készült darabok csoportjába tartozik (BJELAJAC 1996, 53). A területről a bor és olaj behozatala a 2. századtól élénkült meg, a 3. században pedig vezető szerepet ért el Felső Moesiában.

1 A termékeket többféle amphora típusban szállították, mind közül a leggyakoribb a 2. század közepétől a 3. század végéig keltezhető Zeest 90 forma volt (BJELAJAC 1996, 53). A drága folyadékokkal teli edényeket a Fekete-tengertől főként az olcsóbb vízi utat használva, a Dunán felhajózva juttatták el a balkáni tartományok településeire.

2 Az edénytípus elterjedése az alföldi Szarmata Barbaricumban A kiskundorozsma-nagyszéki telep feldolgozása kapcsán elkülönített edénytípus gyűjtése még kezdeti stádiumban áll, de az eddigi munkák során 24 olyan lelőhelyet térképeztünk fel, ahol előkerült kisebb vagy nagyobb 1 Néhány töredék belső oldalán szerves anyag bevonat maradványait — valószínűleg gyantát — találták, ami arra szolgált, hogy az edényben tárolt bornak aromát adjon (BJELAJAC 1996, 54), illetve az edény falán átszivárgó folyadék mennyiségét csökkentették a minimálisra. 2 Felső Moesiában az egyik legnyugatibb lelőhely Singidunum, mely közel fekszik a Tisza torkolatához.