Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Szegedi kisiparosok a 20. század első felében

FÁRI IRÉN Szegedi kisiparosok a 20. század első felében Jelen előadás nem lezárt, hanem egy megkezdett kutatás első eredményeit igyekszik bemutatni, ill. azt a módszert, amellyel ezekhez az eredményekhez eljutottunk. A munka alapját a Szegedi Ipartestület évi jelentései alkotják. A iparosokkal foglalkozó hasonló jellegű munkák - pl. Szeged története 4. - statisztikai adatsorokkal dolgozott. Természetesen ezekből is kiolvasható az általános tendencia, a struktúra változása, az új igényeknek megfelelő szakmák megjelenése, vagy a hagyományos szakmák elnéptelenedése, melyeket a divat változása vagy a technika fejlődése okozott. Munkám során olyan adattárat kíséreltem meg létrehozni, amely többrétegű elemzést tesz lehetővé. Ehhez az Ipartestület kötelékébe tartozó iparosok teljes név és címjegyzékét feldolgoztam az 1909. és az 1925. évekre kiadott jelentések alapján. E jelentések összesen 2035 ill. 2976 iparos adatát tartalmazzák több mint 90 iparágban. Folyamatban van az 193l-es névjegyzék feldolgozása 4546 adattal. Sajnos az 1909-es listában nem szerepel néhány olyan, Szegeden nagymúltú szakma mint a fényképész, nyomdász, vendéglős, ezek számát a korabeli címtárból kell pontosítani. Fényképészmüteremből az 1907-es névmutatóban 10-et tartottak számon, az 191 l-es címtárban 8-at. Nyomdát és egyben könyvkereskedést 1907-ben 15-t, 1911-ben 9-t sorolnak fel, a vendéglátó szakmában az 1910es címtár 34 szállodát, vendéglőt, kávéházat sorol fel a kisebb bormérések, kocsmák, kifőzdék nélkül. Ugyancsak hiányzik még az 1925-ös összeírásból is olyan szolgáltató jellegű szakág, mint a fuvaros vagy bérkocsis, amely szakmák az 193l-es névsorban népes réteget alkotnak, és amelyek mellett ekkor már megjelent a rokon, mégis új szakma, a bérautós. E hiányok mögött az a hosszas fejlődési folyamat húzódik meg míg ezek a jellegzetes városi társadalmi réteget alkotó szakmák lassan eljutottak a hivatalos elismerésig pl.: a vendéglátószakmát csak 1920-ban kötötték képesítéshez, ugyanakkor az 1922-es ipartörvény nem egységesen kezelte az egyes ágakat. A szállodás, a vendéglős, a kávés és a cukrászipar képesítéshez és engedélyhez kötött ipar, a kocsma és a kávémérés engedélyhez kötött szabad ipar lett, a kifőzést szakképesítéshez kötötték míg a kávés képesítés nélkül kaphatott vendéglős iparengedélyt. Ugyancsak az 1922-es ipartörvény kötötte képesítéshez a fényképész mesterség űzését. így ezeknek a szakmáknak a hiánya az 1909-es jegyzékből nem tükröz valós helyzetet. Ezen korrekciók előrebocsátásával néhány adat a vizsgált időszakról.