Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Mód László: „Nagymágocs-Anno” - egy helytörténeti-néprajzi kiállítás tanulságai

MÓD LÁSZLÓ „Nagymágocs-Anno" - egy helytörténeti-néprajzi kiállítás tanulságai Az utóbbi évtizedekben Nagymágocson jó néhány kísérlet történt egy olyan helytörténeti-néprajzi gyűjtemény létrehozására és a hozzá szorosan kapcsolódó állandó tárlat kialakítására, amely a település múltjáról, az itt élő emberek egykori életmódjáról nyújtott volna valamiféle áttekintést. Az 1970-es, 80-as években helyi kezdeményezésnek köszönhetően ugyan megkezdődött a gyűjtés, ám a tárgyi anyag azóta teljesen megsemmisült, szétszóródott. Néhány évvel ezelőtt a helyi önkormányzatnak sikerült egy nagyobb összeget nyernie a Földmüvelésügyi Minisztérium pályázatán, ami épület felújításra és helytörténeti gyűjtemény, illetve állandó kiállítás létrehozására vonatkozott. A település polgármestere ezt követően kereste meg múzeumunkat azzal a kéréssel, hogy működjünk közre, vállaljunk szerepet a még fellelhető tárgyi emlékek összegyűjtésében és az állandó tárlat kialakításában. Jelen írás célja elsősorban az, hogy bepillantást nyújtson a gyűjtemény és a kiállítás létrehozásának folyamatába, amely számos tanulsággal szolgálhat. A beszámolóból talán kiderül, hogy az ezredfordulón miként lehet muzeológusként részt venni, bekapcsolódni egy olyan munkába, melynek végeredménye a helyi identitás valamiféle megnyilvánulási formájának tekinthető. A gyűjtemény összeállítása Szervezett kutatómunkára 2002. júniusában került először sor, melynek során egyetemi hallgatók bevonásával jártuk házról házra a falut, és megpróbáltuk összegyűjteni a felajánlásokat, adományokat. Az önkormányzat szórólapok segítségével minden helybeli családot értesített célkitűzéseinkről, terveinkről, ami nagy mértékben megkönnyítette munkánkat, hiszen különösebben nem kellett azzal időt töltenünk, hogy a helybelieknek elmagyarázzuk miért is kerestük fel őket. A gyűjtés folyamán minden tárgy, fotó és dokumentum egy olyan címkét kapott, ami az adományozó nevét és címét, valamint egy sorszámot tartalmazott. Az adományokról egy leírókarton szerű adatlapot töltöttünk, ami a tárgy vagy dokumentum életének legfontosabb momentumait rögzíti, (adományozó neve, lakcíme, a tárgy helyi megnevezése, készítési helye, ideje, a használat módja, a tárgy állapota stb.) A felajánlásokra vonatkozó legalapvetőbb ismeretek rögzítése azért volt nagyon fontos, mivel munkánk során az adományokat tulajdonképpen kisza-