Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

objektumokat, objektum csoportokat időrendileg szétválasszuk, és ezzel megpróbáljuk a település különböző időrendi fázisait elkülöníteni. Ennek kidolgozásához a jelenségek szuperpozíciós helyzete, az egymással — az összetartozó edénytöredékek alapján — kapcsolatban lévő objektumok és a keltező értékű (főként római készítésű) leletanyag áll rendelkezésünkre. Az anyag feldolgozása során elkülönültek olyan, kisebb-nagyobb objektumcsoportok, melyek a leletek (kerámiák, kövek) alapján kapcsolatban voltak egymással. Ezek már a restaurálási munkák során kezdtek körvonalazódni, egyes egész edények/malomkövek összetartozó darabjai sokszor több objektumból kerültek elő. Ezek a jelenségek valószínűleg közel egy időben funkcionáltak, majd megszűnésük után a hulladékba került kerámiadarabok a másodlagosan szemetesgödörként használt objektumok betöltésébe kerültek. Az objektumokból előkerült leletek tehát nem az adott jelenség használatát, hanem annak felhagyását keltezik. Más a helyzet a kemencék sütőfelületébe tapasztott edény töredékekkel. Ilyenkor ugyanis az objektum megépítésének idejét adják meg a leletek. Vagyis, ha egy telepen egy adott kemencéből és gödörből egy edényhez tartozó töredékek kerülnek elő az nem az objektumok egykorú használatának, hanem esetleges időbeni egymásutániságának a bizonyítéka. A településásatásokon előkerülő leletanyag döntő hányadát a kerámia teszi ki. Kiskundorozsma-Nagyszéken is megfigyelhető ez a tendencia, a leletanyag közel 99%-át a kerámiatöredékek alkotják. Ezek között számos olyan lelettípus elkülöníthető, melynek időrendjét az eddigi kutatás már viszonylag jól kidolgozta. Ezek közé tartozik a római exportok (terra sigillata, festett és mázas kerámia, stb.) köre, valamint a 4. század végétől megfigyelhető, a korábbitól eltérő technikájú és kivitelű kerámiahorizont. A lelőhelyen hosszú felületen sikerült feltárni egy több fázisban lakott szarmata település részletét, melyet — ahogy azaz összesítő térképen is jól látszik — a régészeti jelenségek sűrűsödése alapján több (legalább négy) különálló egységre lehet osztani (SZALONTAI-TÓTH 2000, térképmelléklet). A Nagyszéken feltárt terület első részében egy 2. század végére-3. századra datálható település több száz objektuma található. A leletanyag keltezését a nagy számú római export és a jellegzetes kései kerámia típusok hiánya is megerősíti. Az objektumok döntő hányada különböző formájú és méretű (főként méhkas alakú) gödör, de nagy számban kerültek elő kemencék, füstölők, és meg lehet figyelni egy 7 földbemélyített építményből álló, utcaszerü jelenség együttest is. A terület második szakaszán, az előző településrészlettől elkülönülve szintén kerültek elő 2-3. századra keltezhető telepjelenségek, de ettől egy markánsan eltérő, 4. század végére-5. század elejére datálható objektum-