Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

csoportot lehetett leválasztani (Térképmelléklet). A továbbiakban a leletcsoport rövid ismertetésével foglalkozunk. Az előkerült leletanyag alapján a településen közel 80 objektum keltezhető nagy bizonyossággal a kései horizonthoz, de még legalább hasonló számú régészeti jelentségről — melyekben nem volt lelet, vagy a belőlük kikerült anyag keltezésre alkalmatlan volt — nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy e fázishoz tartozhatott. Az objektumok jó részét — az előző sávhoz hasonlóan — itt is a különféle gödrök, főként a méhkas alakú vermek jelentik. Néhány kemencét és két füstölőmühelyt is a korszak jellegzetes leletanyaga datál. Viszonylag kevés a lakóépületnek meghatározható földbe mélyített objektum, azonban a területen csak ezen a szakaszon voltak megfigyelhetőek felszíni épületre utaló, szabályos elrendeződésü cölöplyukak csoportjai (SZALONTAI-TÓTH 2000, 3. kép 4). A leletanyag döntő többségét e fázisban is a kerámia alkotta, melyek mellett őrlökőtöredékek, hálónehezékek és kisleletek is előkerültek. A kerámiaanyagot a készítési technika (kézzel formált, kézikorongolt és korongolt) alapján választottuk szét. Az első csoportot a kézzel formált edények alkotják, melyeket napi használatra, minden telepen helyben készíthették (VADAY-VÖRÖS 1977, 104). Soványító anyagként általában kerámiazúzalékot használtak. A településünkön csak a kései leletanyag mellett található meg az a kis számú, vékony falú típus, melyet lukacsos szerkezetű kőzúzalékkal soványítottak. Előfordulása nem alacsonyabb technikai szintet jelez, hanem funkcionális elkülönítést, nagyobb részük konyhai kerámia, főként főzőedény. Altalános forma a fazék, a nagyobb, széles szájú darabokról pedig feltételezhető, hogy tárolóedényként is funkcionáltak. A peremek leggyakrabban ívesen kihajlóak (1. kép 1), lekerekítettek (1. kép 2) vagy vágottak (1. kép 3), melyeket esetenként bevagdalással vagy ujjbenyomkodással díszítették. Viszonylag nagy számban vannak jelen az enyhén kihajló, elvékonyodó peremek is (1. kép 4). A fazekak fenekének gyakori a profilait kiképzése. (1. kép 6-7). Néhányuk felületén előfordul a besimított ill. a bekarcolt hullámvonalminta. A benyomott díszítésű fazekak is jelen vannak, melyek a kései leletanyag jellegzetes darabjai (VADAY 1997, 85). Az edények felületének égetés előtti híg agyagmázzal való bevonása továbbra is gyakorlat maradt. 3 Igen érdekes kérdés a feltárt területet hosszában keresztbe vágó kettős árok problémája. Annyi elmondható, hogy későbbi az összes szarmata kori telepjelenségnél, egyértelműen hozzá köthető leletanyag híján csak annyit tudunk megállapítani, hogy az 5. századi településrészletnél biztosan fiatalabb.