Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Langó Péter – Türk Attila: Móra nyomában – Előzetes beszámoló a Kiszombor határában 2003-ban végzett honfoglalás kori lelőhelyek hitelesítő feltárásairól

BANNER 1936, 253. 59. j., 257, 260; Cs. SEBESTYÉN 1932, 177, 212; FÉK 48, No. 574

4

; KÜRTI 1994, 380, No. 46; MÓRA 1932, 57, 58; TETTAMANTI 1975, 86, 109) Kiszombor településtől 1200 m-re DNy-ra található a Nagyhalom nevü határrészben. A lelőhely egy természetes magaslat, illetve az ennek tetejére emelt őskori kurgán (Nagyhalom) oldalában található. A halom az óbébai úttól 600 m-re ÉNy-ra fekszik, és mintegy 3,5 m magas. A kurgán élesen kiugró felülete nem, a magaspart azonban mezőgazdasági művelés alatt áll. Móra Ferenc két évben összesen 33 temetkezést tárt fel a Nagyhalom körül: 1928. augusztus 21. és szeptember 20. között az 1-15. számú, 1930. augusztus 18. és szeptember 20. között pedig a 16-33. számú sírokat. Az összesen 15 honfoglalás és kora Árpád-kori temetkezés mellett kelta és szarmata kori sírok is előkerültek. Az 1-13. sírok a halom DNy-i lejtőjén, Matuszka tanító földjén, a 14-15. pedig a kurgán É-i oldalán, a kataszteri térkép alapján özv. László Györgyné földjén feküdtek. Mivel az É-i oldal nem eredményezett további sírokat, az 1930-as ásatási szezonban Móra Ferenc már csak a halom D-i oldalán folytatta a munkát

5

. A JATE Régészeti Diákköre 1975-ben terepbejárással azonosította a lelőhelyet

6

. Ezen előzmények után 2003. április 25. és május 30. között hitelesítő feltárást végeztünk a lelőhelyen. A kurgán lábától kezdődően a természetes kiemelkedés mentén — a Nagyhalom ÉK-i oldalának kivételével — 3 szelvényt és 4 kutatóárkot nyitottunk

7

. Az ásatási engedély kiadásának elhúzó2 Bálint Alajos 14 honfoglalás és kora Árpád-kori sírt említ, valóban ennyi tartalmazott leletanyagot (2., 3.. 6., 10., 11-15., 22., 24-26. és 29. sír), viszont Móra a sírlapon a melléklet nélküli 20. sírt is magyarnak határozta meg, valószínűleg a tájolás alapján: „Jobbra néző magyar csontváz. Melléklet nincs". További pontatlanság, hogy nem egy, hanem két sír tartalmazott lócsontokat (6., 13. sír). 1 Az idézett irodalomban az ásatás időpontjaként csak 1928 szerepel, valójában 1930-ban is volt feltárás, ez utóbbi szezonban kerültek elő a 16-33. sírok. Pontatlan továbbá az előkerült sírok számának megjelölése is, mivel 1928-ban nem 18 sír került elő, hanem 15. 4 A FÉK az ásatás időpontjának csak 1928-at adja meg, és mindössze 14 honfoglalás kori temetkezésről ír. A 13. sírban a váz szájában talált érmet nem említi. 5 A kéziratos Móra-hagyatékban található sírlapok alapján rekonstruált ásatási dokumentáció: MFM RégAd: 249-76/4; MNM 276. K. III., továbbá VIZI 1985, 29-31. Fotódokumentáció: MFM Fotótár: 920-922 (13. sír), 923 (15. sír), 924 (29. sír), 2325 (24. sír); leletanyag MFM RégGyüjt: 53.6.1-46, 53.82.1-3, 53.106.1, 53.156.1. 53.192.1, 53.314.1-6, 56.2.1, amelyekből honfoglalás kori tételek: 53.6.1-21, 53.6.29-34, 53.6.37-40, 53.6.43-46. 6 MFM RégAd.: 249-76/4. 7 Ez utóbbiak azt a két, 5 m széles tanufalat fogták közre, amelyeket a KÖH Szegedi Regionális Irodája által kiadott ásatási engedélyben előírtak szerint meg kellett hagynunk, a kurgán hossz- és arra merőleges tengelyének meghosszabbított vonalában a magasparton. Ezt a területet a KÖH előzetesen a kurgán részének határozott meg. Szintén az ásatási engedély írta elő, hogy az ÉK-i oldalon nem dolgozhatunk. A kurgán körüli szántott területen számos, a felszínre került világos színű altalajcsík jelezte, hogy a kiemelkedés, amelyen a kurgán áll természetes