Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Langó Péter – Türk Attila: Előzetes beszámoló a Szentes környékén 2002-ben végzett honfoglalás kori régészeti lelőhelyek hitelesítő feltárásairól

LANGÓ PÉTER - TÜRK ATTILA Előzetes beszámoló a Szentes környékén 2002-ben végzett honfoglalás kori régészeti lelőhelyek hitelesítő feltárásairól

1 Bevezetés Az MTA Régészeti Intézete, a Magyar Nemzeti Múzeum és a Móra Ferenc Múzeum közös munkájaként 2002-ben a szentesi múzeum gyűjtőterületén három honfoglalás kori régészeti lelőhely hitelesítő feltárását végeztük el. Az ásatásra az MTA Régészeti Intézete és a Szegedi Biológiai Központ, a Kárpát-medence 10-11. századi népességének genetikai vizsgálataival kapcsolatos közös kutatási programjának keretében került sor. A közvetlen régészeti eredménynek tekinthető lelőhely-azonosítás, illetve új leletanyag feltárása mellett, a kutatás feladata elsősorban a genetikai vizsgálatokhoz szükséges jó megtartású honfoglalás kori antropológiai leletanyag feltárása volt. A munkában az MTA Régészeti Intézete részéről Langó Péter, a Magyar Nemzeti Múzeum részéről Révész László, és a Móra Ferenc Múzeum részéről Türk Attila vett részt. A hitelesítő feltárásra kiválasztott három lelőhely: Szentes-Nagytőke, Jámborhalom, Szentes, Derekegyházi-oldal, Berényi Benjamin 129. sz. tanya földje, illetve Mindszent-Koszorúsdülő, Csernák János 252. sz. tanyája. Mindhárom lelőhelyen folyt már régészeti kutatás a 20. század első felében, azonban az előkerült sírok száma, illetve a temetők szerkezete alapján további sírok előkerülésére számíthattunk. Szentes-Nagytőke, Jámborhalom 2002 augusztusában, a Szentestől mintegy 13 km-re É-ra, a kunszentmártoni műút Ny-i oldalán fekvő Jámborhalom mellett kezdtük a munkát, a nagytőkéi közigazgatási határ közelében. A jámborhalmi lelőhelyen Csallány Gábor végzett leletmentést

2 1902-ben, 1929-ben, illetve 1932-ben 1 A cikk a Móra Ferenc Múzeum 2002. évi Tudományos Ülésszakán, 2002. november 25-én elhangzott előadás írott változata. 2 Ásatási dokumentáció: KJM RégAd: 147-84; a leletanyag leltári számai: KJM RégGyüjt: 55.18.34, 57.32.1-61, 57.33.1-42, 57.34.1, 57.35.1, 56.36.1-51. A FÉK tévesen a jámborhalmi leletekhez sorolta az 1899-ben előkerült Szentes, Kunszentmártoni út (CSALLÁNY 1899, 21; H AMPEL 1907, 122) néven ismert lelőhelyet (FÉK 57. No. 730). Jóllehet a szakirodalomban a későbbiekben gyakran összekötötték a két lelőhelyet (a FÉK mellett továbbá vö. Zalotay Elemér cédulaanyagának vonatkozó szócikkei, amelyeket Csongrád megye régészeti topográfiájához készített KJM RégAd: 295-85/120), magunk Paszternák István okfejtése nyomán (PASZTERNÁK 1996) úgy véljük, hogy bár összefüggésük nem vethető el (pl. a kunszentmártoni út közelében máshol nincs — és adataink szerint nem is volt — a Jámborhalom környékéhez mérhető kiemelkedés, illetve homokbánya. Homok egyedül itt található, az azonosí-