Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A Temesi Bánság településtörténetéhez

vatalnokok és bírók. Nem tekinthetők azonban valamiféle önkormányzat letéteményeseinek, mert valójában a Haditanács centrális politikájának helyi végrehajtói voltak. A katonai és civil közigazgatás gyakran összemosódott, különösen katasztrófahelyzetben, mint amilyennel pl. a pestis járt. Ekkor nagyon megszigorították a határátkelést, minden utazó, vándorló a határ mentén fölállított karanténállomások egyikébe került kivizsgálás végett. E szigorú egészségügyi védekezésnek köszönhető az ázsiai eredetű búbópestis távoltartása Magyarországtól. A határövezet mögött központi irányítással neki láttak a török háborúk alatt elpusztított országrész fölépítéséhez. Ez egyetemlegesen vonatkozott az egész visszahódított területre (neoaquistica), s természetes benne a csak 1718-ban visszaszerzett Temesi Bánságra. Utóbbit először is leválasztották az anyaországról, és a császár nevében közvetlenül a bécsi Udvari Kamarából irányították. A Kamara lényegében az uralkodói jogok bánsági érvényesülését garantálta. Az újjáépítés kulcskérdése megfelelő számú népesség letelepítése, az impopulatio volt. Magyar nemesek, Habsburg hatóságok és maga Savoyai Jenő láttak neki a toborzásnak, mert valamennyiük alapvető érdeke fűződött hozzá ha más-más indítékból is. Az intenzív toborzási és betelepítési munkálkodás eredményeként bő egy évszázad alatt (1686-1828) megközelítőleg 1 millió német bevándorló érkezett hazánkba. Széles kabinos csónakokon (Ulmer Schachteln) eveztek a svábok lefelé a Dunán, hogy aztán megérkezve hajójuk faanyagát házépítésükhöz használják föl. Többnyire a Bánság volt a végcél, de migrációjuk kiterjedt az egész országra. Erdélyben inkább szászok és a német protestánsok vertek tanyát. A letelepedők pontos utasításokat kaptak a házépítésre, az utcák szélességének kialakítására, a falu egész külső formájára. Mária Terézia az a katolikusokat elvileg kizárta a bevándorlásból, de ezt a gyakorlatban nem tudta megvalósítani. A Bánság benépesítése a merkantilizmus koncepciója szerint történt. Ennek osztrák variánsa, a kameralizmus abból indult ki: mennél nagyobb egy ország lakosságszáma, annál gazdagabb az állam. Philip Wilhelm von Hörnigk, I. Lipót korának híres közgazdasági írója állította: Ausztria dupla annyi népességet is eltarthatna, amennyi jelenleg van. Betelepülés és természetes népszaporodás nemcsak több katonát ad, hanem több hasznos munkáskezet, több adót, mely tovább erősíti az állam hadi potenciálját. A lakosság számbeli gyarapodása nélkül a központilag kidolgozott gazdaságpolitikai intézkedések nem hatékonyak. „Ahol a nép - ott a garas" hangzott a kameralista verdikt a nagyszabású állami telepítési politika indoklásaként. Ausztriát tehát kényszerítették a körülmények, mert nagyhatalommá válásához múlhatatlanul szükséges volt Magyarország benépesítése, hogy a