Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A Temesi Bánság településtörténetéhez

MARJANUCZ LÁSZLÓ A Temesi Bánság településtörténetéhez 1529 óta építette ki Ausztria folyamatosan a törökkel határos térségekben a katonai határőrvidéket mintegy 30-50 km-es mélységben. Ennek a rendszernek lényege, hogy a védelmet jórészt telepített lakossággal oldotta meg a hatalom. Az 1683-1739 közötti törökellenes harcok Magyarország és Erdély fölszabadításán keresztül elvezettek Bécs Balkánra is kiterjedő hatalmi terjeszkedéséhez. Belgrádi győzelme után kötötte meg a Pozserováci békét 1718-bán, mely a habsburgoknak juttatta Tisza-Maros szögét (Temesköz), Észak-Szerbiát, Észak-Boszniát és Olténiát. A meghódított területek őrzése a meghosszabbított határőrsáv feladata lett, mely a 18. század végén már majdnem 2000 km hosszan húzódott Magyarország és Erdély mentén. Még a katonai előnyomulás idején megkezdte Bécs a török határ mögötti elpusztult területek benépesítését és kultiválását német és szerb bevándorlókkal. Itt csak parasztok telepedhettek le, akik egyszersmind katonák is voltak. Károly első török háborújának befejeződése után az egykori Temesvári Vilajet területén Savoyai Jenő herceg új berendezkedést alakított ki. Részben megnövelte a terület nagyságát, s az újjászervezés elsődleges szempontjaként gondoskodott megfelelő védelméről. A védelmi funkció történelmi hagyományából eredeztethetően a vidéket már ekkor Temesi Bánságnak nevezték, ami a későbbi magyar közbeszédben inkább a németes „Bánát"-ként fordult elő. Dél-Magyarország és benne a Bánság újjáépítéséhez elsősorban jó értelemben vett pionírokra volt szükség, akik vállalják a civilizációs megújhodás valamennyi nehézségét. A háborús pusztítások begyógyításához főként német kolonistákat nyertek meg a bécsi udvar toborzói, az ún. dunai svábokat. Megjelölésük csak részben pontos, mert a Dél-Németországban honos svábok mellett érkeztek Magyarországra Vesztfáliából, a Rajna mellől és máshonnan is. Azonban kétségtelen, hogy főleg kezdetben a legjelentősebb kibocsátó hely a svábok lakta Wurtemberg, Baden és Hessen volt. A Dunán érkeztek valamennyien és ezért a németországi jövevények gyűjtő neve lett a dunai sváb fogalma. A katonai területen letelepedett a német és szerb parasztokat tartós határvédelemre kényszerítették. A parasztkatonák egy harmada határőrzést végzett, másik harmada fegyveres katonai készültségben állt, utolsó harmaduk a földeken dolgozott, útépítésben vagy a mocsarak szárításában vettek részt. A határőrcsapatok tisztjei egyben falusi elöljárók, közigazgatási hi-