Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Adatok a dualizmus korabeli Makó farsangi báljainak történetéhez

ORBÁN IMRE Adatok a dualizmus korabeli Makó farsangi báljainak történetéhez Makón az 1867-et követően általánosak voltak a fiatalság által igencsak látogatott, cigányzene mellett rendezett, vasárnap délutáni táncvigalmak. Ezeket Makó város szabályrendelete is megengedte, amennyiben nem tisztességtelenek, a közerkölcsiségnek megfelelnek, és kihágást nem követnek el rajtuk. Volt vélemény, miszerint az ilyen társas együttlétek akár a fiatalok művelődésének, polgárosodásának helyeivé is lehetnek. A vigalmak egy része azonban éles vitát váltott ki. A város közgyűlésének és a város lakóinak egy része, különösen az egyházak (római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus) vezetői állították, hogy az éjszakába nyúló vigasságok, az ún. kalákák

1 lényegében a „közbotrány, közerkölcstelenség, szívet, lelket rontó tobzódás" színtereivé váltak, követelték betiltásukat, vagy legalább a szigorúbb rendőri fölügyeletüket. Fölfogásuk szerint ezek, főként a szegényebb réteg, „alsóbb társadalmi osztályok" által kedvelt összejövetelek már nem töltik be azt a szerepet, amit egy vasárnapi táncos rendezvénynek kell betölteni, már nem a „fiatalság szórakoztató, ismertség szerző és a szülök felügyelete alatti társas összejövetel", sokkal inkább erkölcsmételyező dínom-dánom.

2 Mások viszont úgy vélték, hogy mivel a nép, azaz a szegényebb tömegek egész héten dolgoznak, kell egy nap, amikor illő korlátok között, zeneszó mellett vigadhat.

3 * * * 1 Erről lásd TÓTH Ferenc: Kaláka-háborúság Makón. Csongrád Megyei Hírlap 1973. február 8. 2 SZ. N.: A Kalákák. Maros 1873. január 26. DR. URBAN1CS Mihály: A Kalákák. Maros 1873. február 1. A meglévő közigény miatt nem került sor a kalákák betiltására. Szabályozásuk évtizedekig elhúzódó, hol hevesebb, hol kevésbe éles vitát váltott ki a makói közéletben. A Makói Újság még 1905-ben is arról cikkezett, hogy "Mikor a legény és leány tizenötödik évét betöltötte, az ismétlő iskola alól kiszabadul, neki áll mohó élvezetekkel a kalákának. Hogy az erkölcstelenségnek milyen jó tanyája ez, igazolják a napirenden lévő erkölcsi botlások." (-AS-: A kalákák. Makói Újság 1905. május 17.) A kalákák engedélyezése, betiltása a rendőrkapitány hatáskörébe tartozott. ^Hofbauer Sándor főszolgabíró levele Makó város érdemes elöljáróságának. Csongrád Megyei Levéltár Makói Fióklevéltára Makó Város Tanácsának Iratai (A továbbiakban: CSMLT MFLT MVTI.) 1142/1866. A levelet közli FELFÖLDI László: írásos dokumentumok egy mezőváros tánckultúrájáról. (In A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974-75 I. Móra Ferenc Múzeum Szeged, 1975. Szerk.: Trogmayer Ottó. 65-75. 1.) 68. 1.