Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: Adatok a dualizmus korabeli Makó farsangi báljainak történetéhez

A kalákáktól eltértek a városnak inkább polgárosuló rétegei által látogatott bálok. Ezek Makón ugyancsak cigányzenével

4 kísért táncmulatságok voltak, mégis a szórakozásnak egy igényesebb szintjét képviselték. A különböző egyletek, egyesületek, társaságok és egyházak az év egész folyamán számos, többnyire jótékony célú bált, azaz táncos mulatságot rendeztek. Résztvevőik inkább a város polgárosodó lakosságából, értelmiségiekből, iparosokból, kereskedőkből, gazdákból kerültek ki, de rendezett bálokat például a földműves ifjúság is. Makón lényegében a bálnak minden, a kor más városaiban is létező fajtája megtalálható volt. Voltak zártkörűek és nyilvánosak egyaránt. Rendeztek bálokat jeles névnapokon (pl. Katalinkor), szüretkor, március 15-én, Szent Istvánkor (a város búcsúünnepén), húsvétkor, szilveszterkor, de mindenek előtt a farsangi időszakban. A bálnak rangja volt. Szervezésére bálbizottságot hoztak létre, melyet a bizottság elnöke vezetett. A kezdeményezés védnökségét a bálanya látta el, ki a bált szervezők által képviselt társadalmi csoport, réteg, közösség tiszteletben álló, férjezett hölgy tagja volt. A bálanyát különös figyelem vette körül. Megérkezésekor a mulatság megszakadt. Köszöntötték, majd a bálanya üdvözlő szavai után folytatódott a vigalom. A táncos alkalmakra vagy a közösség birtokában lévő épületben pl. a Katolikus Körben vagy bérelt mulatóhelyiségben, leginkább a Korona szállodában vagy a Nemzeti Szállóban került sor. A báltermet a rendezők gondosan díszítették. A díszítések között különösen is hangsúlyozottak voltak a lampionok, melyek egyben kellemes világítással is szolgáltak. De szerepeltek különböző papírdíszek, füzérek stb. Egy-egy ilyen eseményen több százan vettek részt. Számukra külön meghívókat nyomtattak, melyeket a kisbíró hordott ki megfelelő díjazás fejében. E mellett az eseményről sokszor már a szervezés fáziságban akár többször is hírt adtak a helyi újságok. A sajtó az esemény lefolyásáról is beszámolt. A meghívást elfogadóknak belépődíjat kellett fizetni. A belépőjegy ára 50 krajcár körüli volt, de fölülfizetéseket is elfogadtak. A bállal kapcsolatos elszámolást és a fölülfizetők névsorát a lapok valamelyikében közzétették. A tiszta haszonnak a fölhasználásáról is tudósították a város lakóit. * * * A farsangi bálok jellegzetes vonása volt az álarcos alakoskodás. Nálunk is fölbukkantak a farsangok jellegzetes jelmezes alakjai, nőknek öltözött férfiak, nemzetiségi ruhába öltözött személyek, mesteremberek, karnevál 4 A makói cigányzenéről lásd FELLETÁR Béla: Makói prímások és zenészdinasztiák (Makói Városvédő és -szépítő Egyesület Makó, 1997.) c. müvet.