Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Bede Á. - Szarka J.: Egy középkori határjárás nyomában

László fordításában így hangzik: „Innen a keleti vidék felé haladva számos határjelet helyeztek el, és amikor elértek a Másegyház nevü puszta átellenben lévő oldalára..." — ez alapján arra is lehetne következtetni, hogy a nevezett puszta a Rekettyés rét észak-északnyugati részén található (BLAZOVICH 1985, 18, térképmelléklet; BLAZOVICH 1996, térképmelléklet). Ezzel ellentétben a fordítás folytatásában egy későbbi helyen azt olvashatjuk, hogy „Az említett Másegyház [nevű] pusztától magának a Rekettyés [nevű] rétnek az oldalán, a déli részen tovább mentek nyugat felé" (BLAZOVICH 1985, 18). Eszerint pedig az egykori Másegyház puszta a Rekettyés rét kelet-délkeleti részén keresendő (1. kép) (SZARKA 2002, 40-41). Ezt erősíti, hogy a területen nagyobb kiterjedésű Árpád-kori telepnyom található a Fábiánsebestyéni pusztatemplommal szemben lévő oldalon, a Kórógy-ér jobb partján.

1 Másegyház pusztán nem tudták megállapítani a régi határjeleket, így ezt a részt meghagyták osztatlan legelőnek}

2 A leírásból arra lehet következtetni, hogy a határjárók végig egy régebbi határvonalon haladtak. Az oklevél azt írja, hogy nem találták meg a korábbi jeleket, vagyis az 1523-as határvonalon volt egy még régebbi határ, s feltehetőleg a ma Szentes és Fábiánsebestyén között lévő önkormányzati határ is pontosan ugyanezen a vonalon húzódik! Ezt a határvonalak rendkívüli konzervativizmusával, maradandóságával magyarázhatjuk (GYÖRFFY 1956, 410). Ugyanis a középkorban és a kora újkorban kiemelkedő jelentősége volt a határ fenntartásának, és érdekük fűződött a határvonal minél hosszabb távú biztosításához. Ezért minél gyakrabban, lehetőleg minden évben megújították a határjeleket (TÁRKÁNY SZŰCS 1981, 691). A határ, különleges helyzeténél fogva, a környezetében lévő területekhez képest nagyobb védettséget is élvezett. A régi határjelek eltűnését azzal magyarázhatjuk, hogy vagy nem újították meg megfelelő rendszerességgel őket, vagy ha például két szomszédos terület közös földbirtokos kezébe került, már nem volt értelme határvonallal szétválasztani ezeket, ezért a köztük húzódó határjeleket is felszámolták (SZABÓ 1969, 108-110; TAKÁCS 1987, 92-94, 151-167, 196-199). Érdekes, hogy megmaradt határjeleket csak a mai közigazgatási határ vonalán találtunk, a déli oldalon a Rekettyés rét fekvése alapján tudtunk az egykori határvonalra következtetni (1. kép). 11 A lelőhelyet Rózsa Gábor terepbejárási jelentéséből (Koszta József Múzeum, Szentes. Régészeti Adattár 54-84) és Pap Ildikó Katalin topográfiai szakdolgozatából ismerjük (PAP 2001). 12 „uerum ubi inter p(re)scripta duo notabiliora signa metalia dicti electi uiri aliquatenus antiqua(m) et ueram metam ip(s)arum terrar(um) et prati demonstrare non potuissent aut nesciuissent extunc hui(usmod)i terras et campum extra idem Rekethyes que cecidissent pro communi campo et usu partibus ip(s)is relinquissent eisdem p(ar)tibus (con)sentien(tibus)"