Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Bede Á. - Szarka J.: Egy középkori határjárás nyomában

Másegyház pusztától a rét déli oldalán haladtak tovább nyugat felé — Szentlászló irányába —, s közben folyamatosan újabb határjeleket állítóttak

n A határjárók közvetlenül a rét déli partján mehettek, mert a minden bizonnyal már akkor is meglévő — és még ma is élő — Pankotai utat (1. kép), valamint az út mentén elhelyezkedő halmokat az oklevél egyáltalán nem említi, pedig a többi hasonló, érintett objektumot következetesen leírja. Ezután Szentlászló felől a határjárók elértek két halomhoz: a délebbit Koszorús-halomnak, az északabbit Nagy-halomnak nevezi a leírás.

14 Érdekes, hogy az oklevél csak ezt a két kunhalmot említi, pedig a szűkebb környéken még több is található (1. kép). Az idézett — és még most is meglévő — két halmot jól határozta meg Zsíros Katalin: a délit (Koszorúshalom) a Mikecz-halommal vagy más néven Nagy-Koszorús-halommal, az északit (Nagy-halom) pedig a Fekete-halommal azonosítja (ZSÍROS 1990, 42-43). E kunhalmok Szarvas és Szentes között a 24,6. km-nél, az országúttól keletre ma is láthatók (6. és 7. kép). Az oklevél a két halom között egy körtebozótot említ, ahol újabb határjelet állítottak.

15 A határ rögzítéséhez gyakran felhasználták a természetes pontokat, így a fákat, bokrokat is, de ha szükséges volt, mesterséges átalakítással ezeket még különlegesebbé is tették. Ilyenek voltak a fatönkök, a csonkolt, átfúrt, bevágott vagy a jellel ellátott fák (SZABÓ 1969, 114-116; TAKÁCS 1987, 40-76; SZABÓ 2002). Az oklevélben itt egy körte alkotta bozótról van szó, a növény pedig őshonos fafajunk, a vadkörte, más nevén a vackor (Pyrus pyraster). A két halom közötti egészen kis terület jól beazonosítható, de ma már sem a körtének, sem a határjelnek nincs semmilyen nyoma. Ezután észak felé vették az irányt, s folyamatosan újabb határjeleket állítottak, majd szántóföldekhez érkeztek}** Az említett szántóföldek pontos helyét ma már nem lehet meghatározni, annyi viszont bizonyos, hogy a Rekettyés-dűlő nyugati oldalán húzódó, észak-déli irányú oromvonulatokon feküdtek. Kedvező adottságai miatt ezt a részt a középkortól folyamatosan művelhették, és már az első részletes 13 „ulterius a p(re)dio p(re)dicto Maseghaz per latus ip(s)ius praü* Rekethyes ex parte meridiei uersus occidente(m) p(ro)cesissent ac in crebris locis signa metalia in eiusd(em) prati latere ponen(do) ac signan(do)" 4 „cum p(er)uenissent uersus Zenthlaczlo circa duos quosda(m) montic(u)los quorum unus ex parte u(ideli)cz(e)t meridiei Kozoroshalom uocaret(ur) alter uero ex p(ar)te septemtrionali Naghhalom app(e)llaretur" 15 „inter quos sub quodam dumo piri inter eosd(em) montic(u)los h(ab)ito una(m) notabile(m) metam erexissent" 16 „item amplius ab inde p(er) quasdam terras arrabiles u(er)sus septemtrione(m) proced(e)n(do) et (con)simil(ite)r crebros metales aggeres erigen(do)"