Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Klamár Z.: Sirkövet emeltetik...

hogy megjelenésétől fogva érezhetően mind kifejezettebbé vált a szövegromlás a vizsgált temetőben. A gyakorlati nyelvhasználat ezredvégi jellemzői 2001- es és 2002-es kutatás alkalmával tapasztaltuk, hogy a magyar lakosságnak gyakorlatilag semmilyen nyelvhasználati problémája nem volt a szerb és a horvát nyelvi kontaktust illetően. Tökéletesen, anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszélik a környezet nyelvét. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a törzsökös, vagy mára már annak számító szerbek, horvátok is tökéletesen értik, kisebb nyelvi és kiejtési hibákkal beszélik a magyar nyelvet, emiatt azonban sokan inkább nem szólalnak meg, már csak azért sem, mert a magyarok az idegen ajkúakkal történő nyelvi kapcsolatfelvétel során azonnal szerbül/horvátul beszélnek. Például 2001-ben szalmarakás közben tértünk be az egyik udvarba, és mivel a dolgozó emberektől messze voltunk, nem értvén szavukat először szerbül kezdtünk kommunikálni. A szalmarakók, hárman voltak, egymás között is szerbül beszéltek, mint az később kiderült azért, mert ilyen esetben ez a természetes reakció a szituációra. Majd amikor barátaimnak fordítottam és kiderült, hallották, hogy mindannyian magyarok vagyunk, csak akkor váltottak, váltottunk magyarra. Egy másik háznál az idős gazda és fia, aki tulajdonképpen már a gazdaságot vezette, vendégül látott bennünket. Beszélgetés közben a fiatal gazda maroktelefonja megcsörrent, és magyarról azonnal szerbre váltott. A beszélgetést figyelve édesapja egyszer csak megszólalt: „Azok, akikkel beszél, azok is magyarok." A fiatalember jól beszélte egyébként a magyart, de néha kissé döcögős volt a kommunikáció, bizonyos kifejezéseket gondolatban szerbről előbb magyarra fordított, és ezt akkor lehetett igazán lemérni, amikor szerbre váltott. 2002- ben egy magyar házaspárral történt beszélgetés során, mely magyarul folyt, egyszer csak egy történet mesélése közben, teljesen váratlanul szerbre váltottak, ugyanis szerbül folyt beszélgetésből idéztek olyan természetességgel, mintha az ott ülőknek tudniuk kellett volna szerbül. Majd amikor látták, hogy többen a beszélgetők közül nem értik a történetet, újra mesélve azt, fordították az előzőleg szerbül idézetteket. A kutatás mindkét esztendejében tapasztalható volt, hogy a földrajzi nevek nagy többségét, főként a szerémségieket, a többségi szerb/horvát környezettől átvett formában használják: Alsó- és Fölső Srem, Gladnos, Brdez, Karlovci, kivételt Pétervárad és Újvidék képez, bár ezek esetében is 6 Vö. Égető Melinda, 1990, 99.