Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Markos Gy. Makó karácsonyi szokásaiból

Ennek illusztrálására egy példa (a csikós belépésekor szól így): Szerencsés jó estét kívánok a házigazdának, Annak is a barna pici lányának. Tudjátok e ki vagyok én ? Jászberénybe csikóslegény. Bú és bánat üldözője, Barna kislány szeretője. Ha kipödröm a bajuszomat, Félre vágom kalapomat, hogy Ne lássák azt a búbánatos arcomat. Csikós vagyok az alföldön nem nagy úr, Káromkodom, ha a ménem megvadul. Belevágom sarkantyúm a deresbe, Úgy vágtatok szilaj ménem elibe. (énekelve) Csikós vagyok, így eszem a kenyerem-kenyerem. Az alföldön nyalka csikós sej-haj a nevem, a nevem. Csikós vagyok, semmi gondom a nyájra, a nyájra. Puha ágyra vár a falu, sej-haj szép lánya. (mondja) Hej de szép is ez a csikós élet, Áldom az Istent, hogy annak teremtett. Juhász, gulyás nem lennék én semmi áron, Hisz öregapám sé ült ilyen nagyfülű szamáron. A játékot Makón is jókívánságokat magába foglaló adománygyűjtő formulákkal zárták, aminek szép szövegváltozatai vannak. A makói betlehemes játékokról elmondhatjuk, hogy bár nagy számban és hosszan adták elő mondandójukat, sajátos típust képviselnek. Ez a folyamat a gyors városi fejlődéssel magyarázható. Mások voltak az igények, elvárások a falusi társadalmakban. Az akkori modern civilizáció hamar begyűrűzött a makói házakba. A Makói Friss Újság 1929. dec. 29-én megjelent számának tudósítója meglehetősen reálisan látja a betlehemezők helyzetét. Szerinte a betlehemesek nem a régi, „őseredeti, dogmaként őrzött formákat tartották be", nyelvükben sem a régi stílust követik. Ebben a cikkben még két fontos dologról olvashatunk: nemcsak a betlehemes játék változott meg, hanem a fogadó családok is. Nem engedik be őket sok helyre, „féltik a szobákat, hogy bemocskoljuk". A másik tényező: fontos kereseti forrást jelentett egy-egy szegény családnak a betlehemezés, s egy-egy területen való működésért össze-összeverekedtek a különböző csoportok.