Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Markos Gy. Makó karácsonyi szokásaiból

Makón viszonylag sokáig jártak a betlehemesek. Olyan adat is van, hogy 1968-ban a Nagycsillag utcában a hagyományos módon kopogtak be az ablakon az ünnepköszöntök.

6 A rendszerváltás óta más jelleggel és céllal, inkább színpadi bemutatásra, ill, iskolai és más közösségi ünnepségekre felújították a betlehemes játékokat. Ebben nagy szerepük van az egyházi iskoláknak. Makón városi kezdeményezésre (természetes anyagok felhasználásával) betlehemkészítő versenyt is hirdettek. Rendkívül változatos, sokszínű betlehemek készültek. Az alkotók között voltak felnőttek is, de többségben gyermekek, gyermekcsoportok. Karácsony böjtje, Szenteste (December 24.) Karácsony böjtje már az ünnephez tartozik. Elnevezését onnan kapta, hogy a katolikusoknál szigorú böjt volt előírva ezen a napon. A böjtölés sokáig tartotta magát, különösen az idősek körében. Ezen a napon zsíros és húsos ételt nem fogyasztottak. Amikor az egyház engedett a szigorú böjtből és megengedte, hogy a hívők egyszer napjában jóllakjanak, az ünnepélyes vacsora helyett sok helyen a karácsonyi böjti ebéd honosodott meg. Ez a magyarázata, hogy Makón is többen ebédről, mások vacsoráról beszélnek, ha az ünnepi étrendről érdeklődünk. A szenteste központi eseménye régen a szertartásosan előkészített karácsonyi asztal körül zajlott. A karácsonyi asztalra vagy alá helyezett tárgyaknak, eszközöknek különleges mágikus erőt tulajdonítottak. A karácsonyi asztalra kerülő ételek (fokhagyma, méz, dió, alma stb.) részét képezték ugyan a karácsonyesti vacsorának, de ekkor elsősorban nem táplálékként voltak fontosak: az ételekhez bőség-, egészségvarázsló hiedelmek és jóslások fűződtek. Makón is föllelhetek még azok a szokáselemek, amelyek azt mutatták, hogy az ételeknek fontos szerepük volt abban, hogy a következő esztendőben biztosítsák a család egészségét

7

. Mi is került a karácsonyi asztalra és alá? A cselekvés időbeni sorrendjét figyelembe véve először vegyük sorra az asztal alá kerülő tárgyakat. A két világháború között még általános volt Makón, hogy 24-én délután „a család rendszerint férfi tagja egy szakajtókosárban búzát, zabot, árpát, csöves kukoricát helyezett el a szobában az asztal alatt. Tetejére és köré 6 Olasz Jánosné szíves közlése. Számára azért nevezetes ez az alkalom, mert ekkor, így ismerkedett meg férjével. 7 A szokáskör földolgozásához fölhasználtam a Móra Ferenc és a József Attila Múzeum adattárában megtalálható kéziratokat.