Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Lele J.: Néprajzi világom Bálint Sándor közelében

um, mely új munkahelyemen nem kellett teljesítménybérben „gürcölni". Ez azonban nem jelentette azt, hogy lazítottam volna akár egyetlen percet, amíg a szegedi múzeumban reggeltől délig - olykor délután öt-hatig a raktárban dolgoztam. Nem csak azért használtam ki az időt, mert munkámért havi 500 forintot - ténylegesen 460-at - kaptam, hanem azért, mivel végre azt csinálhattam, amihez kedvem és egyre-másra gyarapodó érdeklődésem és hozzáértésem is volt. Nagy munkának számított, hogy a néprajzi raktár parkettáját föl kellett csiszoltatni, egyúttal pedig a falakat át kellett festeni. Emiatt a raktárt teljes egészében ki kellett üríteni, mely munka Juhász Antalra és reám várt. A hatalmas deszka stelázsikat is szétszedtük, amelyek helyére már modern salgópolcokat állítottak föl Evele Zsigmond gépkocsivezetővel és Lukács István kazánfűtővel. (Itt jegyzem meg, hogy 1970-ben és '71 nyarán még Börcsök Pál volt a szeneskazán fűtő, s amikor a teherautók meghozták a soktíz mázsa tojásszenet, én segítettem egy nagy faládás talicskával behordani a múzeum feljáró alatti szénraktárba. A munkát természetesen délután, itteni hivatalos idejű munkám után végeztem, mely munkáért 200 forintot kaptam. A munka déli egytől este nyolcig tartott, aztán - szemgyöngeségem miatt csak nagyon nehezen - mentem haza. Csak sejtem, ha szemorvosom tudomást szerzett volna fegyelmezetlenségemről, mely könnyelműséggel végzett nehéz munka a látásomat is veszélyeztette, azonnal megvonatta volna tőlem a rokkantsági nyugdíjamat.) Amikor a megújított néprajzi raktár elkészült, Juhász Antallal és Tésikné Knotik Mártával napokon belül visszahordtunk mindent, kivéve a nagyobb mezőgazdasági eszközöket. Azokat a Bajai úti, már nem működő tanyai iskolába teherautóztuk, mely iskolát a megye bérelte külső raktárunkként. A néprajzi raktárba visszahordott, majd a tanyai iskolába kihordott tárgyakról listát készítettem, miközben a leltárkönyvben R jeleket tettem az immáron másodszor revideált tárgyak nevéhez. A hiányzó tárgyakról is listát készítettem. Mindezek közben indult meg az ópusztaszeri szabadtéri múzeum területén a szegedi tanya építése és annak berendezése, melyet Juhász Antal irányított, s a berendezésben már én is segítettem. Ha már az ópusztaszeri építkezéseknél vagyok, megemlítem, hogy a szatócsboltot egy tápai mintájára terveim alapján építettük meg, melynek munkálatait Gyenes József és Simon Erzsébet irányította, ám a boltot, a lakást és a pékműhelyt, valamint az udvari épületeket magam rendeztem be az általam gyűjtött és raktáron lévő tárgyakkal és eszközökkel. Az udvaron lévő kukoricagórét, a színben lévő lapos kocsit is én gyűjtöttem Tápén, illetve Röszkén. A tűzoltó szertárt Tápéról telepítettem ki, mely munkában a szalámigyár és a MAHART brigádjai társadalmi munkában vettek részt. A föntebb em-