Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

gást alkalmazó kézimalmok két kerek, egymás fölé helyezett, 20-35 cm átmérőjű, 8-12 cm magasságú kőből állnak. A felső kőbe, esetleg kőhöz erősítették a forgatáshoz szükséges hajtókart. Fontos tényező a forgóköves kézimalmok működtetésénél a központosítás megoldása. Kezdetben a domború felületű aljkőre ráboruló, homorú, felső kő a súlyánál fogva valósította ezt meg. A gabona adagolására a felső kő tetejét szintén bemélyítették, s e mélyedés alján egy nyílást hagyva biztosították a gabonaszemek kövek közé jutását. Ez a malomtípus a Kr. e. 3. századtól a kelták révén terjedt el vidékünkön (7. ábra). Későbbiekben a kövek központosítását valamilyen tengely alkalmazásával igyekeztek megoldani. Kezdetben az aljkőbe egy furatot mélyítettek, melybe egy vas- vagy facsapot helyeztek; a felső kőben egy ipszilon, vagy ellipszis alakú lyukat vágtak. Az ipszilon elágazási pontjainál kiképzett körívszakaszok a központosítást, míg szárai a gabonának a kövek közé juttatását szolgálták. A forgó kő felső felületének homorú volta képezte a gabona adagolására szolgáló garatot. A forgatást a kő oldalába rögzített, Lalakú hajtókarral biztosították. Ez a meghajtási mód egyben meghatározta a kövek legnagyobb átmérőjét is (28-38 cm), amely közel állt az alkar hoszszához (8. ábra). A nagyobb átmérőjű őrlőkövek többségénél a meghajtásra más megoldást választottak. Gyakori az úgynevezett peremmeghajtás: ez esetben a forgókő pereméhez vagy felületéhez szíj, háncs vagy fémpánttal csuklósan egy rudat rögzítettek, amelynek másik végét egy, a malom fölött található, fix ponthoz (állvány, gerenda stb.) ugyancsak csuklósan fogatták. E hajtórudat alsó harmada környékén egyik kezükkel megfogva forgatták a felső követ, míg másik kezükkel a gabonát annak furatába adagolták. Az áttétel egyben csökkentette a meghajtáshoz szükséges erő nagyságát is. Ezen malomtípusra szolgál példaként a Horváth Ferenc és Vályi Katalin által ugyancsak az M5 autópálya nyomvonal ásatása közben Csengelén talált őrlőkőpár

28

. A régészek abban a sajátosan szerencsés helyzetben voltak, hogy bár másodlagos helyen, de egymáson alig elcsúszva, eredeti helyzetében találtak rá az ellenség elől elmenekített őrlőszerkezetre. Ez a lelet több szempontból is említésre méltó, hisz egyben tanúsítja a kezdetleges malomnak a nép életében betöltött, fontos szerepét azáltal, hogy egy templomerőd sáncából került elő. Ugyanis a feltáró régészek bizonyítottnak találták, hogy mongol betörés elől menekült a település népe az erődbe magával hozva a megélhetéshez szükséges, tekintélyes méretű malmot is. Az erődítést a gyors támadás mindenestől megsemmisítette, az őrlőkőpár az üszkös sáncba 28 HORVÁTH 2001. A csengelei kunok ura és népe. Budapest, p. 88; MFM Régészeti Leltárkönyv L.sz. 2.27.373 A, B.