Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

csúszott (9. ábra). Az aljkő átmérője 53 cm domború felső felülettel, szabálytalan, durván megmunkált aljjal. Vastagsága egyenetlen, 6 cm és 3 cm közötti. A közepén lévő, 2 cm átmérőjű, egyenetlen furat belseje durva, nem csiszolódott; ez arra enged következtetni, hogy a központosító tengely rögzítésére és nem forgótengely perselyeként szolgált. A felső kő átmérője 54 cm, közepén 6 cm átmérőjű furattal; felső felülete egyenetlen, alsó felülete homorú, a palást maximális kitérése 4 cm, átlag vastagsága 3 cm. Felületén sem keresztvas, sem hajtókar rögzítésére utaló véset nem található. A forgatás szempontjából minden bizonnyal peremmeghajtással kell számolnunk

29 (10. ábra). A Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék 26/72. számú lelőhelyen Szalontai Csaba és Tóth Katalin által 1998-1999-ben feltárt darálóköveket és töredékeket vizsgálva a leletek túlnyomó része a forgó kő oldalába illesztett, L-alakú hajtókaros darálók csoportjához tartozott. Sajnos nem adatott meg számukra az a szerencse, hogy elsődleges helyén komplett malmot találjanak. Magunk - miután áttekintettük a lelőhely kőleleteit - 38 értékelhető malomkőtöredéket vizsgáltunk meg tüzetesen. A tanulmányozott anyagban három esetben ép állapotban találtuk egy-egy kézimalom egyik kövét. További három esetben elenyésző a hiányosság. A sokszor egymástól távol előbukkant leletek anyagának és felületének vizsgálata során két teljes malomkövet sikerült még a töredékekből összerakni. Az ily módon rendelkezésünkre álló, nyolc malomkő összehasonlító vizsgálata után két kézimalom kőrésze teljes egészében összeállt; egy harmadik esetben az összerakott, felső kőhöz az aljkő mintegy egynegyednyi töredékét tudtuk hozzáigazítani. Ezen túlmenően a leletanyag lehetővé tette egy korai, kezdetleges, marokköves malom rekonstruálását is (11-13. ábra). Sajnálatos módon a malmokhoz tartozó fém alkatrészek az ásatások során nem kerültek elő, esetleg nem lettek azonosítva. Az idők során vagy a tisztítással a kövekről még az esetleges fémnyomok is eltűntek/eltűnhettek, így ezeket a szerkezeti elemeket mindössze az analógiák és a szerkezeti adottságok, a kopásfelületek alapján rekonstruálhatjuk. Különös az a molinogeneológiai sokszínűség, ami az adott lelőhely értékelhető malomkőleletanyagát jellemzi. Amint fentebb említettük, a leletanyagban található marokköves zúzókő, ipszilon és ovális felső nyílással ellátott malomkő, továbbá nagyobb méretű, a fejlődés későbbi koraira jellemző, keresztvassal központosított kézimalom felső köve is. Múzeumunkban az Árpád-korból egy őrlőkőpárt, a Vályi Katalin által Csengelén talált malomkőpárt vizsgáltam meg. Lényeges, hogy ezt a régész - bár másodlagos helyen, de in situ - párban, egymáson kissé elcsúszva Köszönet Vályi Katalinnak és Horváth Ferencnek, hogy adataikkal megtiszteltek.