Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

támogatást a házépítéshez. Sajnos nem tudtuk meg, hogy felépült-e valahol, valamikor ez az épület, de ha igen, hát akkor eggyel több, amit már nem róla neveznek... A lelkesült hangulatú közgyűlést mindenesetre ekkor is egy szeretet-ebédvac sora követte a Református Körben, ahol „a baráti hangulatban számos felköszöntő hangzott el." (ALFÖLDI ÚJSÁG 1927. X. 5.4. o.) Az Alföld kulturális kiépítésének programja ekkoriban kulminált. A tanyavidékeket 5 km-es sugarú körökre osztották. A törvényhatóságokat kötelezték, hogy két tantermes iskolákat építsenek igazgató-tanítói lakással. Három év alatt majd ötezer helyszínen indult meg a munka. Persze volt palatetős, vályog-megoldású is köztük, a legtöbb viszont már téglából épült. Ezzel párhuzamosan megindult az Alföld meliorizációja is. Táblásított a nagybirtok, fásítások kezdődtek, erdősávok, sarokerdők jöttek létre. Lassan kezdett a szétszórt tanyás környezet átalakulni. Mégiscsak programba vették a tankötelezettség felemelését 14 éves korig. 1928-ban már a hatosztályos népiskolai rendszerről tervezik az áttérés részleteit a nyolcosztályosra. Közben lassan-lassan elhelyeződnek az ún. „menekült egyetemek", megnyílik másfélezer népkönyvtár, új intézetek, csillagvizsgáló, főiskolák, fedett uszoda és végül Szegeden a Dóm és a Pantheon a szabadtéri nyári játékokkal. Mit értékelhetünk ugyanekkor Szentesen? A népiskolák rendszerében szinte semmi újat, hiszen itt már a XIX. század végére megépültek az elemi, egyházi iskolák. Az Alföld leghíresebb néptanítói - főként a reformált egyházak intézményeiben - Kiss Bálint óta -, immár száz éve jól működtek. Lassan megoldódott a nőoktatás kérdése is, és a háztartási, kertészeti, földműves ismeretek mellé némi iparos tanoncoktatás is szervezetten kezdődött meg. Még a legalsóbb néprétegek fiai előtt is ott volt a lehetősége a „vasárnapi iskolának". Szentesen már 1924-ben felülvizsgáltak minden városi- egyházi- és külterületi iskolát, hogy megfelelnek-e az oktatás, az igazgatói tanítói lakhatás követelményeinek. A feltárt hiányosságok saját erőből való orvoslása már folyamatban volt, csak pénz nem volt rá. De 1925-re az összes külterületi elemi iskolát kijavították, mert a költségekhez hozzájárult a kultusztárca is. Három helyen, Berekháton, a vasút és közút kereszteződésénél, Nagyhegyen, a szarvasi út közelében, és Lapistón, a Szentes-orosházi vasút és út mentén új iskolák építését határozták el. Az Államépítészi Hivatal útmutatásai alapján kiváló városi mérnökök (Dobovszky József István és Cseuz Béla) tervei és helyi művezetése alapján 1926-ra elkészültek. Ot helyszínen, az Alsóréti Munkástelepen, Hékéden, Belsőecseren, Veresházán és Mucsiháton elbontva újjáépíteni, toldani, vagy jelentősen felújítani kellett az iskolákat. Ezekkel 1927-re sikerült elkészülni.