Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Rózsa G.: Klebelsberg Kunó Szentesen

Az 1926. évi VII. törvény következtében 1928-ra, részben államsegélylyel is megépített Református Iskola - sajnos rossz példa -, mert egy gyönyörű klasszicista építészeti emlék teljes lebontásával járt. Tény, hogy modern iskola került a régi helyébe - ráadásul a főtérre -, mégis kár érte. Dobovszky József István szecessziós tervében geometrikusra mérsékelt díszítéseket a református egyház Antal József mérnöknek nem engedte a tervek szerint kivitelezni. A stílusrombolások ellenére mégis úgy értékelhető, hogy az új iskolával, és egy 1933-ban hozzá épült tornateremmel egész a máig sikerült kielégíteni az igényeket. (A Kiss Bálint nevét felvett iskola 1994 óta újra a református egyház tulajdonában van.) Kétségtelen viszont, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején megindult Szentesen is egy könyvtár-, múzeum-, színház- és sporttevékenységi hullám. Ennek során a már működő oktatási intézményekben bővítették a szertárak állományát, összevonták a kis könyvgyűjteményeket, és létrejött egy közkölcsönkönyvtár a múzeumban. Az Országos Népvándorlási Múzeumot csaknem létrehozták, de a helyi múzeumot három helyszínesre bővítették. Megépült a sportuszoda és a „Horthy Ház" (fedett torna- és labdaterem), színtársulat szerveződött... Csallány Gábor is meghívót kapott a kultuszminisztertől 1929. január 13-án délben az Egyetemi Könyvtár nagytermében történő ünnepélyes könyvátvételre. A Carnegie Endowment for International Peace könyvadományából a Csongrádvármegyei Múzeum is részesült, melyet a kultuszminiszter továbbított a helyszínen. Majd ezután körlevélben kereste meg az adományozottakat: (67/1929. ein. sz. CSMM) A nagy háború és az utána következő válságos évek annyira megrendítették a megcsonkított magyar állam pénzügyi helyzetét, hogy egyik kormányzati ág sem tudta munkaprogramját úgy megvalósítani, ahogy azt a fokozatos haladás megkövetelte volna. Ebből az okból magamnak is sajnálattal kellett lemondanom több olyan kulturális akcióról, melyeknek nagy szükségét éreztem volna. Felelősségem tudatában minden alkalmat megragadok arra, hogy a fentebb említett nehézségek ellenére is a lehetőséghez képest minden téren művelhessem kultúránk erejét. Ez a meggondolás vezet akkor, amikor elhatároztam, hogy segíteni igyekszem azon az egyre érezhetőbb hiányosságon, melyet a különböző iskolák és intézmények tanári könyvtáraiban, valamint más intézmények könyvtáraiban tapasztaltam oly irányban, hogy ilyféle intézetek csakis alig, vagy egyáltalán nincsenek ellátva megfelelő színvonalú tudományos és irodalmi folyóiratokkal. Bár ezt a nagy hiányosságot már régebben észleltem, őszinte sajnálatomra mindeddig nem voltam abban a helyzetben, hogy az egyes intézményeknek annyi dotációt adhattam volna, amelyből ezt az áldatlan helyzetet meg lehetett volna szüntetni.