Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról

rajzoltuk és fotóztuk az objektumokat stb., azaz ahány ásatás, annyiféle rendszer alakult ki. Több sikerrel járt a fotók és rajzok digitalizálása. Még a feltárások megkezdésekor sikerült két számítógépes állomást kiépíteni. Az egyiken a fotókat digitalizáltuk a másikon pedig rajzokat és térképeket. Ha ehhez azt is figyelembe vesszük, hogy az ásatásokon összesen több mint 10000 fotót készítettünk, jobban érthető a feladat nagysága. Ennek a mennyiségnek a nyilvántartása és nem utolsósorban a felhasználása ugyanis már nem lehetséges a korábbi hagyományos módszereinkkel. Nem is beszélve az archiválás és a minőség megtartásának nehézségeiről. Mára a feltárások legtöbbjének elkészült a fotóanyaga, és mindenki CD-n is őrizheti a felvételeit. Az ásatási rajzokat térképrajzoló programmal dolgoztuk fel, mely alkalmas alapvető térinformatikai feladatok ellátására is. Az egységes EOV rendszerben digitalizált állományok segítségével az autópálya bármely szakaszáról (maga az autópálya természetesen beépült az országos térinformatikai rendszerbe, így értelemszerűen az állítás az egész országra érvényes) lehívhatók a feltárt leletekről készült rajzok. Noha a rajzok és térképek feldolgozását egy kéz készítette, minden megrendelő más és más rendszer szerint kérte a saját anyagát. Ennek köszönhető, hogy vannak ásatások, amelyek ugyan kis felületűek, de az összesítő térképe a mai napig sem készült el, mivel az ásatás vezető objektumonként, vagy szelvényenként kérte azok rögzítését. A feltárások többségének térképei elkészültek. Nemcsak fotóból és rajzokból született óriási mennyiség, de szöveges adatból is olyan nagyságrenddel kell dolgoznunk, amely alig képzelhető el hatékony adatkezelő program használata nélkül. Ezt már az ásatások előtt is felmértük, éppen ezért a rendelkezésünkre álló mintegy félévnyi felkészülés alatt közösen próbáltunk egy jól hasznosítható programot találni. Noha több programot, és még több lehetőséget megnéztünk, végül csak egyetlent találtunk, amely alkalmasnak tűnt és meg is vásároltunk. Elképzelésünk szerint az adatbevitel folyamatos, azaz az ásatásokkal párhuzamos halad, hiszen a feltárások teljes befejezése után már sokkal nehezebb az adatok áttekintése. A megvásárolt programot azonban azóta is csak a jelen beszámoló írójának csoportja alkalmazza, és mások semmilyen adatbázis kezelöt nem használnak. Illetve az egyik csoport később, másik programozóval íratott egy a miénknél egyszerűbb, de hasonló elven működő programot, és azt használta. Magunk e programban tároljuk a feltárt objektumok adatait, és szintén ide készítjük a leletek leltározását is, hozzácsatolva a tárgyakhoz és objektumokhoz tartozó képi adatokat is. Még szintén a feltárások elkezdése előtt egyezett meg a régészeti osztály valamennyi tagja a leletek nyilvántartásáról. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a hatalmas leletmennyiség minden egyes tárgyát egyedi azono-