Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
RÉGÉSZET - Szalontai Cs.: Beszámoló az M5 autópálya nyomvonalának előzetes feltárásáról
sítószámmal kell ellátni a tisztításuk után, de még a restaurálás előtt. Erre elsősorban a keveredés veszélye miatt volt szükség, másrészt arra is számítottunk, hogy a restaurálás után e számok alkalmasak lesznek a leltározásra is. Eszerint az egyes tárgyak megkapják a lelőhelyük azonosítószámát, az objektumszámot, és egy sorszámot, amely az objektumból előkerült tárgyak számát jelzi. A problémát az jelentette, hogy a Csongrád megyei lelőhelyek topográfiai számokkal rendelkeznek (azaz egy sorszám pl. 26=Kiskundorozsma, és egy másik szám, amelyik az adott településen talált lelőhelyek sorszámából ered. Eszerint a kiskundorozsma-nagyszéki lelőhelyünk száma: 26/72), ezért minden tárgyra rá kell ezt a hosszú számot írni. Ennek elkerülése érdekében közösen egyeztünk meg abban, hogy az autópályás lelőhelyeket északról 1-44-ig beszámozzuk, és ezt a sorszámot írjuk a tárgyakra a restaurátori műhelyben. A leletszámozás kétségkívül rendkívül hasznos eszköz a restaurálás során, jól alkalmazható a tárgyak mennyiségének nyilvántartására, statisztikák készítésére, de nagyon jól hasznosítható a lelőhely belső időrendjének vizsgálatánál is, hiszen ránézésre látszik, hogy pl. egy adott edény töredékei mely objektumokból kerültek elő. Ezen kétségtelen hasznosságuk mellett azonban le kellett számolnunk azzal az illúzióval, hogy az egyszer kiosztott számot leltári számként is hasznosítsuk. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem minden objektumból került elő tárgy, azaz nem lehet leltári folyamatosságot megtartani. Másrészt a különböző objektumból előkerült, de öszszetartozó darabok összeragasztásával az egyik sorozatból kiesnek számok, míg a másik szaporodik. Talán megoldható lenne folyamatos széljegyzetek használatával, azonban ez nagyban bonyolítaná mind a leltár készítését, mind pedig használatát. Nem marad más hátra tehát, a most folyó leltározás során minden egyes tárgyat új leltári számmal kell ellátnunk. Az előzetes szervezés egyik legfontosabb eleme a feltárásokkal párhuzamosan folyó restaurálás megszervezése volt. Kiskundorozsmán, a várostól kapott épület felújításával egy olyan restaurátormühelyt alakítottunk ki, ahol megfelelő körülmények között lehet ezt a munkát végezni. A műhely vezetését igyekeztünk aszerint megszervezni, hogy lehetőség szerint folyamatos legyen a munkavégzés. Boldizsár Péter személyében olyan restaurátort hívtunk meg, akinek a gorzsai és ópusztaszeri lelelek restaurálásával már volt szegedi munkája. A műhely másik vezetője Borbíró Márta lett. Boldizsár Péter 1999-ben felmondta munkáját, és ezek után Borbíró Márta, Hiába azonban a közös akarat, hiszen e döntést valaki úgy értelmezte, mint a koordinátor személyes és egyediili döntését: ezt tanúsítják a röszkei leletek kísérő dokumentumai, amelyeken e szám nem mint a lelőhely kódja, vagy sorszáma szerepel, hanem mint a „Szalontai Csaba féle szám".